Egy francia kórnyomozó esetei

A piros tetejű fiola IV. Henrik. A kék tetejű a soha meg nem koronázott XVII. Lajos. Diane de Poitiers, II. Henrik kegyencnője egy szomszédos, zömök fiolában található. III. Károlynak, a karoling királyok egyikének maradványai két fekete faládikóban pihennek. Franciaország leghíresebb törvényszéki orvosa, Philippe Charlier számára ezeknek a leleteknek a kutatása valóságos szenvedéllyé vált. A 34 éves orvos és antropológus délelőttönként boncol a Raymond Poincaré klinikán, amely Párizs Garches nevű elővárosában található, délutánonként a párizsi Descartes Egyetemen tanít, szabadidejében pedig azoknak a hatalmas és gazdag embereknek a betegségeit kutatja, akik Franciaország történelmét írták.

Májusban kezdte vizsgálni Oroszlánszívű Richárd szívének elporlott maradványait. A szívet egy roueni múzeumban őrzik. A XII. századi brit uralkodó 42 éves korában egy francia vár ostroma során halt meg, mert nyílvessző okozta sebe elmérgesedett. Charlier vegyi teszteket végez annak kiderítésére, hogy milyen baktérium ölte meg, továbbá hogy többet tudjon meg a XII. századi balzsamozásokról, amelyeket jobbára borbélyok és szakácsok végeztek. (Richárd balzsamozásánál higanyt használtak.) A törvényszéki orvosnak azonban nem engedélyezték DNS-vizsgálat elvégzését, a hatóságok ugyanis nem akarnak lovat adni az ilyen teszteket az Oroszlánszívűvel való vérrokonságuk bizonyítása céljából sürgető brit kérelmezők alá.
    
A törvényszéki orvos manapság gyakran kerül címlapokra felfedezéseivel. 2007-ben ő vezette azt a kutatócsoportot, amely bebizonyította, hogy a katolikus egyház által Szent Johanna csonttöredékeinek tekintett maradvány hamisítvány - valójában egy macskából és egy ókori egyiptomi múmiából eredő részek alkotják.

Szent Johanna - Jeanne d'Arc -, az egyszerű parasztlány isteni sugallatra hivatkozva győzelemre vezette a francia hadakat Orléans-nál, és fontos szerepet játszott VII. Károly trónjának biztosításában - személyesen koronázta meg az uralkodót. Ezután viszont eretnekként halálra ítélték, és a britek 1431-ben máglyára vetették Rouen városában. 1867-ben egy francia gyógyszertár padlásán korsót találtak a következő felirattal: "Maradványok, amelyeket Szent Johanna, az Orleans-i Szűz máglyája alatt találtak."

A leletet a nyugat-franciaországi Chinon múzeumában őrizték. Charlier és az általa vezetett kutatók megvizsgálták, mi volt a korsóban: emberi bordacsont, több elszenesedett fadarab, egy vászondarab - és egy macska combcsontja. A karbonvizsgálat azt bizonyította, hogy a "relikviák" jóval régebben, valamikor az időszámítás előtti VI. és III. század között keletkeztek. A vegyi elemzések kilenc pollen maradványait mutatták ki, ezek feltehetően a balzsamozásnál használt gyantából eredtek.

Charlier feltételezi, hogy az állítólagos Szent Johanna-relikviákat a XIX. században hamisították, esetleg abból a célból, hogy alátámasszák Johanna boldoggá fogadását, ami az első lépésnek számított ahhoz, hogy a katolikus egyház szentté avassa. "A patikus hazudott. Hamisítvány volt az egész, a korsó és a felirat is" - jelentette ki.
    
2009-ben a törvényszéki orvos újból a címlapokra került, amikor kimutatta, hogy a XVI. század Európa-szerte ünnepelt szépsége, Diane de Poitiers, akinek porcelánfehér bőre és kék szeme legendás volt, feltehetően megmérgezte magát egy olyan szerrel, amelyről azt hitte, hogy megőrzi fiatalságát. A francia forradalom idején a szépasszony nyughelyét feldúlták, és csontjait egy tömegsírba szállították át, de egyik hajtincsét megmentették; az Anet-kastélyban őrizték, ahol élete utolsó éveit töltötte.

A törvényszéki orvosok egy csoportja Charlier vezetésével összehasonlította a hajtincs és a sírbeli csontok DNS-ét. Kiderítették, hogy amikor Diane de Poitiers 66 éves korában meghalt, testének aranytartalma a normális szint 500-szorosa volt. Vesztét valószínűleg egy aranyrészecskéket tartalmazó elixír okozta, amelyet éveken át rendszeresen fogyasztott, hogy fiatalos maradjon, ugyanis 20 évvel idősebb volt királyi szeretőjénél.

A csapat egy másik vizsgálatban háromdimenziós képalkotási eljárás segítségével rekonstruálta Agnes Sorel arcát. A hölgy VII. Károly francia király barátnője volt a XV. században, és mint ilyen, ő volt az első, akit hivatalosan felruháztak a király szeretőjének címével. A szakértők csapata kiderítette, hogy 28 éves korában higanymérgezés következtében hunyt el.

Charlier irodájában, amely a laboratórium alatti emeleten található, szanaszét hevernek a történelmi könyvek, a művészeti és a használati tárgyak. A falon maszkok sorakoznak. Egy könyvespolcon, jázminteát tartalmazó zacskók szomszédságában üvegpalack áll, benne egy ókori római-görög színház árnyékszékéből kinyert ürülékmaradvánnyal; mellette egy szög hever, amelyet egy IV. századi görög kivégzési helyen találtak egy keresztfa szilánkjai között.

A törvényszéki orvos nagy álma az, hogy egyszer hozzáférhessen a francia királyok maradványainak tömegsírjához. A francia forradalom idején a királyok csontjait kiemelték a Saint Denis-bazilikában lévő márványsírjaikból, és egyetlen kriptába szállították át, amelyet 1817-ben lepecsételtek, és azóta sem nyitottak fel.

"Petícióban kértem támogatást ehhez a kutatáshoz az államtól. Nagyon sokat tudhatnánk meg a maradványokból arról, hogy miként éltek ezek a királyok, milyen betegségeik voltak, hogyan haltak meg. És a csontjaik megérdemelnék, hogy hazatérhessenek" - érvelt a történelem titkai után nyomozó törvényszéki orvos.