Döbbenetes és gyógyíthatatlan
Rik Hemsley a Guardiannek írt cikkében számolt be arról, hogy miként tapasztalta meg először az Alice Csodaországban szindróma tüneteit – eleveníti fel az Index.
A Todd-szindrómaként is emlegetett tünetegyüttest John Todd pszichiáterről nevezték el, aki 1955-ben diagnosztizálta az idegrendszeri betegséget. Sokan úgy vélik, az Alice Csodaországban szerzője, Lewis Caroll is ebben szenvedhetett. A mesekönyvben leírt jelenetek kísértetiesen hasonítanak az AIWS (Alice in Wonderland Syndrome) tüneteire: a tárgyak körvonala eltorzulhat, az emberek és épületek az eredeti méretüknél jóval nagyobbnak, vagy éppen sokkal kisebbnek tűnhetnek, a hallás és a tapintás érzékenysége megváltozik, és a távolságok pontos felbecsülése is nehézzé válik.
A szindrómát általában gyerekkorban diagnosztizálják, de – mint azt Hemsley esete is mutatja – bizonyos esetekben csak később jelentkeznek a tünetek. A betegek többsége tinédzserkorára magától meggyógyul, de vannak, akiket egész életükben elkíséri a betegség; ők általában elalvás előtt vagy ébredés után élhetik át a sajátos tüneteket.
A kutatók úgy vélik, az AIWS kiváltója az abnormális elektromos aktivitás lehet az agyban. Emiatt a szem és az agy közötti jelátvitel összezavarodik, ami szenzorális érzékelési zavarokat, hallucinációkat okozhat. Az AIWS az időérzéket is megváltoztatja; az idő múlása a normálisnál jóval gyorsabbnak vagy lassúbbnak tűnhet. A Todd-szindróma nemcsak a vizuális észlelésre és a hallásra hat, hanem a tapintásra is. Az AIWS-esek számára a szilárd beton is mocsárnak tűnhet, és az agyuk is máshogy reagál a tapintásra, ha megérintenek egy tárgyat. Ez a tünetegyüttes döbbenetes, néha ijesztő élményt eredményez – írja cikkében az Index.
