Az ultrahang lehetséges felhasználási irányai
Az ultrahangot évtizedeken át elsősorban diagnosztikai eszközként tartották számon: a kórházi vizsgálatok során szervek és szövetek képe jelent meg a monitoron, vagy éppen egy magzat első felvétele. Pedig több lehetséges felhasználási területe is lehet a hematológiától az onkológián át a neurológiai kezelésekig.
A Kaunasi Műszaki Egyetem kutatóinak új eredményei azonban arra utalnak, hogy az ultrahang ennél jóval többre lehet képes. A vizsgálatok szerint az alacsony frekvenciájú ultrahang nemcsak betekintést enged a szervezet belső folyamataiba, hanem közvetlenül befolyásolja a vér áramlását is, ami hosszabb távon új lehetőségeket nyithat a szív‑ és érrendszeri betegségek, az Alzheimer‑kór vagy a cukorbetegség kezelésében, csökkentve az invazív beavatkozások és gyógyszeres terápiák szükségességét.
A kutatókat leginkább az lepte meg, hogy az ultrahang nem egyetlen módon hat a vérre. A Sensors folyóiratban megjelent vizsgálatok kimutatták, hogy különböző hangfrekvenciák ellentétes hatást gyakorolhatnak a vörösvértestekre: bizonyos frekvenciák elősegítik aggregációjukat, míg mások éppen ellentétes eredményt érnek el, és szétszórják őket.
A vörösvértestek – vagy eritrociták – természetes módon hajlamosak reverzibilis aggregátumok, úgynevezett összecsapzódások kialakítására. Ez a folyamat befolyásolja a vér viszkozitását, amely szoros kapcsolatban áll a keringéssel és az oxigénszállítással. A kutatás vezetője, Vytautas Ostaševičius professzor szerint a magas frekvenciás ultrahang olyan álló akusztikus hullámokat hoz létre, amelyek alacsony nyomású zónákba terelik az eritrocitákat, elősegítve az aggregációt. Ezzel szemben az alacsony frekvenciájú ultrahang haladó hullámokat generál, amelyek nyíróerő révén képesek szétszakítani az összecsapzódott vörösvértesteket, így azok ismét önálló sejtként úsznak a vérben.
A kísérletek egyértelműen igazolták, hogy az alacsony frekvenciájú ultrahang hatékonyan képes felbontani az eritrocita-aggregátumokat. A sejtek szétválása csökkenti a vér viszkozitását, és lehetővé teszi, hogy a vörösvértestek teljes felszíne részt vegyen az oxigéncserében. A kutatás ötlete a Covid-19-járvány idején született, amikor a tudósok olyan nem invazív módszereket kerestek, amelyek gyorsan és gyógyszeres beavatkozás nélkül segíthetik a súlyos légzési nehézségekkel küzdő betegeket. A vizsgálatok során több száz vérmintát tettek ki különböző intenzitású ultrahangnak, és digitális ikermodellek segítségével olyan alacsony frekvenciájú ultrahangátalakítót fejlesztettek, amely a hagyományos eszközöknél négyszer mélyebbre képes eljuttatni az akusztikus jeleket a szövetekben. A technológiát nemzetközi szabadalom védi.
A kutatók szerint az alacsony frekvenciájú ultrahang a jövőben több olyan területen is alkalmazható lehet, ahol a vérkeringés és az oxigénellátás kulcsfontosságú. Az egyik vizsgált irány a daganatterápia, mivel a tumoros szövetek mechanikailag gyengébbek lehetnek az egészséges szöveteknél, így a haladó akusztikus hullámok szelektíven hathatnak rájuk. Bár ez a koncepció még korai kutatási fázisban van, a daganatok alacsony oxigénszintje miatt a helyi oxigénellátás javítása növelheti bizonyos kezelések hatékonyságát. A kutatók Alzheimer‑kór esetében is látnak lehetőséget, ahol a módszer a jövőben hozzájárulhat a vér‑agy gát átmeneti megnyitásához és a célzott gyógyszerbevitel javításához. Emellett a diabéteszes lábszárfekély kezelésében is ígéretes lehet, mivel az ultrahang segítségével javítható lehet a károsodott szövetek vérellátása. További lehetséges alkalmazások között szerepel a célzott gyógyszerbevitel és a szív‑, illetve légzőszervi betegségek kiegészítő terápiája.
Bár a technológia még kísérleti stádiumban van, a kutatók szerint eredményeik új megvilágításba helyezik az ultrahang szerepét. A vizsgálatok azt mutatják, hogy az ultrahang mechanikusan képes befolyásolni a vér tulajdonságait, ami a jövőben olyan nem invazív terápiák előtt nyithat utat, amelyek kiegészíthetik a jelenlegi gyógyszeres és sebészeti kezeléseket.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Advances in Ultrasonic Rehabilitation
Irodalmi hivatkozás:
Vytautas Ostasevicius et al, Advances in Ultrasonic Rehabilitation, Sensors (2026). DOI: 10.3390/s26082428
