Az Epstein-Barr vírus szerepe a szisztémás lupus erythematosus kialakulásában
A normál populációhoz képest négyszázszor gyakrabban mutatható ki a vírus genetikai anyaga a lupusban szenvedő betegek B-sejtjeiben.
A Science Translational Medicine folyóiratban december 5-én jelent meg a Stanford University Medical Center kutatóinak cikke, amelyben kimutatták, hogy az egyik legelterjedtebb emberi kórokozó, az Epstein–Barr vírus (EBV) közvetlen szerepet játszik a szisztémás lupus erythematosus kialakulásában – ez az autoimmun betegség világszerte mintegy ötmillió embert érint. A kórkép lényege, hogy az immunrendszer a sejtmagban található fehérjék és nukleinsavak ellen fordul, ami a bőr, az ízületek, a vesék, a szív és az idegrendszer károsodásához vezethet. A tünetek rendkívül változatosak, és a betegek kilencven százaléka nő. Bár a megfelelő diagnózis és gyógyszeres kezelés mellett a legtöbb beteg viszonylag normális életet élhet, az esetek mintegy öt százalékában a betegség életveszélyes formát ölthet.
Az EBV rendkívül gyakori vírus: a felnőtt lakosság túlnyomó többsége hordozza, rendszerint gyermekkorban vagy serdülőkorban szerzi meg, többnyire nyállal terjedő kontaktus révén. A vírus a herpeszvírusok családjába tartozik, és képes genetikai anyagát a fertőzött sejtek magjába juttatni, ahol lappangó állapotban marad. Bár a legtöbb embernél nem okoz súlyos tüneteket, időnként reaktiválódhat, és újabb sejteket fertőzhet meg. Az EBV egyik fő célpontja a B-sejt, amely kulcsszerepet játszik az immunválaszban: egyrészt ellenanyagokat termel, másrészt antigén-prezentáló sejtként serkenti az immunrendszer további komponenseit.
A B-sejtek hatalmas változatosságot mutatnak, képesek több milliárd különböző antigén felismerésére. Sajátosságuk azonban, hogy körülbelül húsz százalékuk autoreaktív, vagyis a szervezet saját struktúráit is képes célba venni. Normál körülmények között ezek a sejtek inaktívak maradnak, ám bizonyos helyzetekben aktiválódhatnak, és autoimmun folyamatokat indíthatnak el. A lupusban ezek az autoreaktív B-sejtek olyan antinukleáris ellenanyagokat termelnek, amelyek a sejtmag alkotóelemeit támadják, széles körű szövetkárosodást okozva.
A kutatók kimutatták, hogy bár az EBV a legtöbb ember szervezetében jelen van, a lupusos betegek esetében jóval nagyobb arányban található meg a B-sejtekben. Míg egészséges hordozóknál körülbelül minden tízezredik B-sejtben mutatható ki a vírus genetikai anyaga, addig lupusban ez az arány egy a négyszázhoz, ami huszonötszörös különbséget jelent. Az EBV lappangó állapotában is képes egyetlen fehérjét, az EBNA2-t előállítani, amely a transzkripciót szabályozó tényezőként működik. Ez a molekula számos gyulladáskeltő gén aktiválását indítja el, aminek következtében a fertőzött B-sejt erőteljesen stimulálja a T-sejteket, amelyek további antinukleáris B-sejteket és citotoxikus T-sejteket vonnak be az immunválaszba, így alakul ki a lupusra jellemző széles körű autoimmun reakció.
A felfedezés jelentősége abban rejlik, hogy az EBV és a lupus közötti kapcsolatot eddig csak feltételezték, most azonban közvetlen bizonyítékot sikerült találni. A kutatók úgy vélik, hogy az EBV által kiváltott folyamat más autoimmun betegségekben is szerepet játszhat, például a sclerosis multiplexben, a rheumatoid arthritisben vagy a Crohn-betegségben. A jövőben az EBV elleni vakcina fejlesztése kulcsfontosságú lehet, ám mivel a vírus a fertőzést követően tartósan megmarad a szervezetben, a védőoltást csak a születést követően, még a fertőzés előtt lehetne hatékonyan alkalmazni. A mostani eredmények új perspektívát nyitnak az autoimmun betegségek megértésében, és hosszú távon hozzájárulhatnak olyan terápiás stratégiák kidolgozásához, amelyek célzottan gátolják az EBV által kiváltott kóros immunaktivációt.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Scientists tie lupus to a virus nearly all of us carry
Irodalmi hivatkozás:
Shady Younis et al, Epstein-Barr virus reprograms autoreactive B cells as antigen presenting cells in systemic lupus erythematosus, Science Translational Medicine (2025). DOI: 10.1126/scitranslmed.ady0210
