Tudomány
Az EKG-ban több információ rejlik, mint gondoltuk
2009. december 17. 11:58
Az elektrokardiogram (EKG) mintázatának újfajta elemzése nagy valószínűséggel kimutatja, hogy ki fog meghalni az elkövetkező szívrohamban – számol be róla az MIT Technology Review című folyóirata.
Az MIT és a Michigani Egyetem kutatói igazolták, hogy az EKG-hullámforma szívverésről szívverésre mért változékonysága alapján azonosítani lehet a nagy kockázatú szívbetegeket. Ha eredményeiket a klinikai vizsgálatok is igazolni fogják, akkor megállapítható lesz, hogy mely infarktusos betegeknek van szükségük a legagresszívebb kezelésre. A vizsgálók azt remélik, hogy módszerükkel egészséges emberekben is megjósolható lesz, hogy kiket fenyeget szívbetegség. A Texas Instruments-szel együttműködve olyan hordozható szívmonitor kifejlesztésén fáradoznak, amely tartalmazná az általuk kifejlesztett program fejlettebb változatát.
A kutatás arra is felhívja a figyelmet, hogy a rutin klinikai vizsgálatok során rengeteg olyan adat keletkezik, amelyekkel senki nem törődik, mivel szemmel nem láthatók, és elemzésük bonyolult számítási eljárásokat igényel.
Collin Stultz professzor, John Guttag és Zeeshan Syed infarktuson korábban átesett személyek 24-órás EKG-regisztrátumait elemezték több számítógépes statisztikai módszer – például jelanalízis, adatbányászati és tanulási algoritmusok – segítségével: meghatározták az EKG morfológiai variabilitását, vagyis azt, hogy milyen mértékű az egyes szívverésekhez tartozó EKG-hullámcsoportok változékonysága. Eljárásuk lényege az úgynevezett dinamikus időfeszítés, ami lehetővé teszi, hogy a vizsgálók egymással „fedésbe hozzák” és összehasonlítsák az egyes EKG-hullámcsoportokat. (Alkalmazzák ezt a módszert egyébként a beszédfelismerésben és a genomelemzésben is.) Ha a morfológiai variabilitás nagy mértékű, akkor rossz állapotban van a beteg.
.jpg)
A kutatók egy másik, hasonló betegcsoporton vizsgálták a morfológiai variabilitás klinikai felhasználhatóságát, és eredményük szerint hatszor-nyolcszor nagyobb volt a az infarktust követő halálozás valószínűsége azokban, akikben nagy volt a morfológiai variabilitás, mint azokban, akikben kicsi. A kutatók szerint ez a paraméter konzisztensen jobb előrejelző volt, mint az orvosok által szokásosan használt kockázati tényezők (például a cukorbetegség, az életkor, a dohányzás) együttvéve, még akkor is, ha figyelembe vették a szív-ultrahang és a különféle vértesztek előrejelző értékét is.
Ha sikerülne a morfológiai variabilitást valós időben mérő szívmonitort kifejleszteni, ez figyelmeztethetné a beteget, hogy mikor szorul gyógyszerbevételre vagy vezérelhetné a beültetett pacemaker elektromos impulzusait.
Könnyen lehet, hogy az eljárás rutinszerű alkalmazásának elsősorban a kardiológusok lesznek a kerékkötői, egyrészt mivel a morfológiai variabilitás olyan finom változás, hogy szemmel nem észlelhető, másrészt mert jelenleg nem is lehet megmondani, hogy a szív milyen fizikai elváltozását tükrözi. A nem-mérnökök számára nehéz feladat ezt a paramétert egy specifikus elekrofiziológiai jelenséggel társítani, ezért fontos, hogy lényegét világossá tegyük az orvosok számára, és megfelelően kommunikáljuk használhatóságát – mondta Jean-Philippe Couderc, egy biomérnök, aki maga nem vett részt a kutatásban.
Dr. Weisz Júlia, medicalonline
