Tudomány
Az AIDS egy hiányzó láncszemére bukkantak a csimpánzoknál
Tudósok úgy vélik, rábukkantak az AIDS vírus fejlődésének egy hiányzó láncszemére, ami segíthet a HIV elleni elég kilátástalan küzdelemben.
A láncszem áthidalja a majmokra gyakorlatilag ártalmatlan, míg az embereknél millióik halálát okozó fertőzés közötti szakadékot. A kapocs egy vírus, ami a vadon élő csimpánzok között pusztít, olvasható a Nature magazin múlt csütörtöki számában megjelent tanulmányban. Az ember mellett a csimpánz az első főemlős faj, melynek képviselőit egy HIV-vel rokon vírus jelentős mértékben megbetegítette, ami feltehetően annak is tulajdonítható, hogy a csimpánzok a legközelebbi rokonaink.
Az AIDS vírusának majmoknál előforduló változata az úgynevezett majom immunhiány vírus (SIV), azonban a legtöbb fertőzött emberszabású majom tünetmentes. „Ha rá tudnánk jönni, miért nem betegednek meg tőle a majmok, akkor talán az embereknél is eredményesebben vehetnénk fel a harcot a kórral” – vélekedik Beatrice Hahn, az Alabama Egyetem orvosprofesszora, a tanulmány vezetője.
A csimpánzokon természetes élőhelyükön, a tanzániai Gombe Nemzeti Parkban végzett, kilenc évet felölelő tanulmány megállapította, hogy a SIV-el fertőzött majmok halálozási aránya 10–16-szorosa az egészséges példányokénak. A fertőzésbe belepusztult állatok boncolási eredményei szokatlanul alacsony T-sejtszámot mutattak, gyakorlatilag ugyanazt, ami az AIDS-ben szenvedőknél is jelentkezik, magyarázta Hahn egy telefonos interjúban.
Amikor a tudósok alaposabban szemügyre vették a vírustörzset, felfedezték, hogy a csimpánzokat tizedelő vírus a lehető legközelebbi rokona az embereket elsőként megfertőző vírusnak. „Evolúciós és járványügyi szemszögből ezeket az adatokat egy 'hiányzó láncszemként' értékelhetjük a HIV járvány történetében” – mondta dr. Daniel Douek, az USA Allergiás és Fertőző Betegségek Országos Intézetének (NIAID) AIDS kutatója, aki nem érintett a Nature-ben megjelent tanulmányban.
A majmok és az emberszabású majmok – kivéve a csimpánzokat – úgy tűnik, valamilyen evolúciós alkalmazkodásnak köszönhetően túlélik a vírust, ami feltehetően a sejtreceptoraikat érinthette, tette hozzá Douek. A csimpánzok fertőződése viszonylag újkeletű, tehát ők nem alkalmazkodtak. Hahn szerint a csimpánzok és az emberek valószínűleg ugyanazon a módon, fertőzött majmok elfogyasztásával kapták el a vírust, és ugyanúgy is terjesztik, azaz nemi úton.
Afrika csimpánzállománya erőteljesen apad, ami sok tényezőnek betudható, tette hozzá a tanulmány társszerzője, Michael Wilson, a Minnesota Egyetem antropológia professzora, a tanzániai Jane Goodall Intézet terepkutatásainak egykori vezetője. A vadászat, az élőhely szűkülése és a betegségek rohamosan csökkentik a csimpánzok számát és nehéz kibogozni, mekkora szerepet játszik ebben a SIV. „Egy újabb gond” – utalt a vírusra Wilson. „A legutolsó dolog amire ezeknek a csimpánzoknak szükségük van, az egy újabb halálforrás.”
Balázs Richárd, sg.hu
