A májból ered az Alzheimer-kór?
Egy új vizsgálat váratlan eredményt hozott: eszerint az Alzheimeres plakkok eredetét a májban, és nem az agyban kell keresni.
A ModGene LLC és Scripps kutatóintézet munkatársai a Journal of Neuroscience Research-ben publikálták a meglepő felfedezést, amely teljesen megváltoztathatja a jelenlegi elképzeléseket a betegségről, annak megelőzéséről és kezeléséről.
A vizsgálatokat egereken végezték; azt határozták meg, hogy milyen gének befolyásolják, hogy mennyi amiloid plakk keletkezik. Három olyan gént mutattak ki, amelyek védelmet nyújtottak az amiloid keletkezése és az agyban történő lerakódása ellen. Mindhárom gén csökkent májbeli expressziója védő hatást gyakorolt az agyra. A gének egyike a preszenilint kódolja – ez a fehérje azoknak a sejteknek a sejthártyájában található, amelyek a szekértők szerint emberekben hozzájárulnak az Alzheimer-kór kialakulásához.
Dr. Gregg Sutcliffe professzor, a kísérlet vezetője szerint a nem várt eredmények elősegíthetik új kezelések kifejlesztését; így sokkal egyszerűbbnek látszik a megelőzésre és a terápiára alkalmas gyógyszerek létrehozása.
Dr. Sutcliffe és munkatársai egerek különböző törzseit vizsgálták, olyanokat, amelyekben öröklötten eltérő a neurológiai betegségre való hajlam. Hatalmas adatbázist hoztak létre, katalogizálva a gének aktivitását az egyes szövetekben, amit az mRNS keletkezése alapján állapítottak meg. Ezeknek az adatoknak az alapján fel lehetett térképezni a hajlam expresszióját, amit aztán kapcsolatba hoztak a betegséget módosító génekkel.
A Case Western Reserve kutatói már korábban kimutattak három olyan gént, amelyek transzgenikus egereken – az Alzheimer-kór egér modelljében – megváltoztatták a béta-amiloid felhalmozódását az agyban. Dr. Sutcliffe ezeket a korábbi adatokat is felhasználta kutatásában, s részben ennek folytán olyan nagy adattömeget kellett elemeznie, hogy ehhez egészen újszerű módszert alkalmazott. Ezzel tízféle szövetben – köztük a májban – határozták a megfelelő gének által termelt mRNS mennyiséget.
A gének közül főleg az érdekelte őket, ami annak az emberi génnek felel meg, amelynek egyes variánsai korai kezdetű Alzheimer-kórra hajlamosítják a személyt. Amint dr. Sutcliffe magyarázta: "Ennek a génnek a terméke, a preszenilin2-nek nevezett fehérje egy olyan enzimkomplex része, amelynek szerepe van a patogén béta-amiloid termelődésében. A váratlan eredmény az volt, hogy a preszenilin2 öröklött expresszióját a májban mutattuk ki, nem pedig az agyban. A májbeli preszenilin2 expresszió pozitívan korrelált a béta-amiloid agybeli felhalmozódásával és az Alzheimer-kórra jellemző szövettani képpel."
A kutatócsoport eredményei arra utaltak, hogy a béta-amiloid a májban keletkezik és a vérárammal jut el az agyba. Ha ez beigazolódna, akkor az agy megvédhető lenne egyszerűen úgy, hogy blokkolják a béta-amiloid termelődését a májban. Ennek nagy klinikai jelentősége lenne, hiszen feltehetően nemcsak az egérben, hanem az emberben is hasonló a jelenség mechanizmusa.
Kipróbálták, hogy az egereknek imatinibot adtak, egy rákellenes szert, amelyet egyébként a krónikus gasztrointesztinális tumorok és a krónikus mieloid leukémia kezelésére alkalmaznak. Ezt abból a megfontolásból tették, mivel az imatinib csökkenti a neuroblasztóma sejtjeiben a béta-amiloid termelését. A szer sem egérben, sem emberben nem jut át a vér-agy gáton, tehát csak az agyon kívül képes gátolni a béta-amiloid képződését.
Az egerek hét napon át naponta kétszer kapták a gyógyszert, majd megvizsgálták, hogy hogyan alakult a béta-amiloid szintje a plazmában és az agyszövetben. Kiderült, hogy az imatinib következetesen csökkentette a béta-amiloid koncentrációját, nemcsak a vérben, hanem az agyban is – noha az agyba nem jutott be. Ebből egyrészt az következik, hogy az agyi béta-amiloidnak legalábbis jelentős része kívülről jut be az agyba, másrészt hogy az imatinib esetleg alkalmas lehet az Alzheimer-kór kezelésére és megelőzésére.
