A krónikus fáradtság szindróma rejtélye
Egy 2009-es kutatás szerint CFS betegekben gyakran vírusfertőzés áll fenn, amit egy XMRV-nek nevezett vírus okoz. Ezt most egy újabb, igen alapos vizsgálat alátámasztja, korábban azonban négy független kutatócsoportnak sem sikerült igazolnia. A legújabb eredményről még az is elképzelhető, hogy teljesen új felfedezés.
„A helyzet fokozódik.” Múlt héten végre megjelent egy hosszú ideje várt közlemény az Egyesült Államok kormányzati laboratóriumai munkatársainak tollából, amely a krónikus fáradtság szindróma (chronic fatigue syndrome, CFS) és egy vírus kapcsolatával foglalkozik. A tanulmány megerősíti egy 2009-ben publikált írás eredményét, azt, hogy a CFS betegekben gyakran vírusfertőzés áll fenn, amit egy XMRV-nek nevezett vírus okoz. A 2009-es tanulmányt sokan vitatták, mivel megjelenése után négy független kutatócsoport is megpróbálta igazolni az eredményt, azonban egyiknek sem sikerült. Most azonban még a szkeptikusok is elismerik, hogy az új vizsgálatot nagyon gondosan végezték, a szerzők mindent megtettek a pontosság érdekében. Ez azonban még érthetetlenebbé teszi, hogy egyes laboratóriumokban miért sikerül könnyedén a vírus kimutatása, míg másokban nyomát sem találják.
Tovább bonyolítja a kérdést, hogy a múlt hétfőn a Proceedings of the National Academy of Sciences-ben (PNAS) megjelent tanulmányban nem magát az XMRV-t mutatták ki, hanem egymáshoz nagyon hasonló vírusok egy csoportját. Ezért egyesek szerint nem is a 2009-es eredményt erősítették meg, hanem új felfedezést tettek.
Hatvanhét százalék fertőzött XMRV-vel
A történet 2009 októberében kezdődött, amikor Judy Mikovits és kutatócsoportja, a Whittemore Peterson Institute (WPI, Reno, Nevada) munkatársai azt közölték a Science-ben, hogy az általuk vizsgált CFS betegek 67 százaléka meg volt fertőzve az XMRV-vel, míg az egészséges kontrollok közt csak 3,4 százalék volt ez az arány. Az eredmény nagy izgalmat és komoly reményeket váltott ki a betegek körében. Azonban miután négy másik laboratórium nem erősítette meg ezt a felfedezést, sokan azt gondolták, hogy a WPI, egy kevéssé ismert magánintézet kutatói egyszerűen tévedtek.
A kormányzati laboratóriumok, amelyek megismételték az eredeti kísérletet, a vitában az ellenkező oldalon találták magukat. A négy vizsgálat egyikét, amelyek nem igazolták az XMRV jelenlétét, a Centers for Disease Control and Prevention (CDC) kutatói végezték, míg a legújabb kísérletet, amely szerint Judy Mikovitsnak igaza volt, a Food and Drug Administration (FDA), a National Institutes of Health (NIH) és a Harvard Egyetem orvoskarának munkatársai folytatták le. Egyik munkacsoport sem tette közzé rögtön az eredményeit, előbb még egyszer ellenőrizték őket. A CDC kutatói már júliusban eléggé biztosak voltak állításaik helyességében ahhoz, hogy a Retrovirology-ban publikálják a vizsgálatokat, az FDA, az NIH és a Harvard kutatói pedig most közölték eredményüket a PNAS-ban.
Tizenöt év múlva is fertőzött
A PNAS-ban megjelentetett vizsgálat során 37 CFS beteg mintáit vizsgálták, olyan mintákat, amelyeket még az 1990-es évek közepén nyertek tőlük. Az XMRV gag génjének nyomait próbálták kimutatni, és 32 betegben (87 százalék) ez sikerült is. Ezzel szemben a 44 egészséges kontrollszemély közül csak 3-ban (6,8 százalék) találták meg e nyomokat. Igen alaposan ellenőrizték, hogy nem szennyezettek-e a minták, és munkájukat mindenki teljesen megbízhatónak tartja. Mi több, a fertőzött betegek közül 8-ból ismét mintát vettek, és most, 15 év múltán is fertőzöttnek találták őket.
Egy munkacsoport, amelyet a National Heart, Lung, and Blood Institute (NHLBI) koordinál, most vizsgálja, hogy mi lehet az oka annak, hogy tapasztalt kutatók gyökeresen ellentmondó eredményekre jutottak. Szerepe lehet a betegek kiválasztásának, amely nem egyforma kritériumok alapján történt az egyes vizsgálatokban, azonban még ez sem magyarázza meg, hogyan lehetséges, hogy négy laboratóriumban egyetlen fertőzöttet sem találtak. Előfordulhattak apró különbségek a mintavételben és/vagy a minták kezelésében. Azonban az NHLBI program keretében az érintett laboratóriumoknak ismeretlen mintákat küldtek, melyek egy része XMRV-t tartalmazott, és mindegyik laboratórium helyesen azonosította ezeket a mintákat. A minták és a reagensek kölcsönös cseréje most is folyik a laboratóriumok között, és azt remélik, karácsonyra már fény derül arra, mi okozhatta az eredmények eltérését.
Forrás: Martin Enserink: New XMRV Paper Looks Good, Skeptics Admit—Yet Doubts Linger. Science, 2010, 329:1000.
