A haláltudat első jele
Egy eddig ismeretlen emberfajta több mint ezer csontját hozták felszínre Dél-Afrikában. A lelet átírhatja a történelmet, hasonlóan ahhoz az egyetlen állkapocsdarabhoz, amelyet az év első felében találtak Etiópiában.
Dél-Afrikában, egy barlangjárat mélyén nyíló aknából ezernégyszáz emberi csontot és 140 fogat hoztak a felszínre paleontológus kutatók, Lee Berger és kollégái, a johannesburgi University of the Witwatersrand munkatársai. A legalább 15 egyedhez tartozó csontokat (csecsemő kortól 45 éves korig terjedt a koruk) Bergerék egyetlen alkalom során, még 2013 végén találták meg; a leletről beszámoló első tanulmány a napokban jelent meg az eLife című szakfolyóiratban (Geological and taphonomic context for the new hominin species Homo naledi from the Dinaledi Chamber, South Africa).
Mint a tanulmányról beszámoló New Scientist-cikkben írja Colin Barras, igencsak ritkaság ilyen gazdag fosszília-lelőhelyet találni korai emberek esetében, leginkább csak egy-egy arccsont-darabra vagy állkapocs csontszilánkra bukkannak a régészek. Most viszont rengeteg emberszabású csont került elő egyetlen helyről, ráadásul a csontok saját fajunkba, a Homo genusba tartozó, eddig ismeretlen fajta emberekhez tartoztak valaha. Az új fajta a keresztségben a Homo naledi nevet kapta, a barlang helyi, sesotho nyelvű elnevezése után, ami csillagot jelent.
A csontok elhelyezkedéséből az derült ki, hogy a testeket szándékosan hozták és halmozták fel a barlangaknában, és mint Colin Barras írja, ez a legkorábbi lelet, ami az emberi holttestekkel való szándékos foglalkozás jeleit mutatja – elképzelhető, hogy az ősi emberek eltemették a halottaikat?
Mint Berger elmondja, a hosszú barlangjárat végén, egy szűk akna után kiöblösödő barlangteremben még további többezer csont is lehet. A már felhozott leletek meglepő történetről számolnak be: a csontok egy olyan faj egyedeihez tartoznak, amelynek kevert jellegzetességei vannak, úgynevezett anatómiai mozaik. Az egyedek medencéje és vállai a főemlősökhöz hasonló, Australopithecus-szerű sajátosságokat mutatnak (az Australopithecus 4 millió évvel ezelőtt tűnt fel Afrikában, és valószínűleg a Homo őse volt), míg a lábak alapján úgy néz ki, mintha egy lenne közülünk, és elképzelhető, hogy kognitív képességei is megegyeztek a miénkkel, még akkor is, ha a lelet-koponyák fele olyan méretűek, mint amilyen egy Homo sapiens koponya. A Homo naledi ugyanis kb 1 méter magas lehetett, hasonlóan kicsi, mint a 2003-ban Indonéziában felfedezett Homo floresiensis.
Feltisztult az archeológiai vakfolt?
Egyelőre nem tudjuk, milyen régiek a csontok, de valószínűleg a 2 és 3 millió évvel ezelőtti idősávba esnek, amikoris megjelent a Homo faj – eddig ebből az idősávból nagyon kevés lelettel rendelkeztünk, ezért is nevezik ezt az időszakot archeológiai vakfoltnak.
Ha azonban a csontok fiatalabbnak bizonyulnak, az azt a lehetőséget veti fel, miszerint egy kicsi Homo élt Afrikában ugyanakkor, amikor a nagyobb agyú Homo fajták is.
Berger és kollégái korábban (2008) is találtak már anatómiai mozaikot, néhány km-re a mostani lelőhelytől, a 2 millió éves Australopithecus sediba csontjait. Ennek az emberszabásúnak a csontjai épp fordított fejlettséget mutattak: azok a jegyek, amelyek a Homo naledi esetén fejlettek, az Australopithecus sediba esetén fejletlenek, és viszont. Mint Berger elmondja, ebből az következik, hogy nincs jogalapunk egy-egy csonttöredéknyi magányos lelet alapján véleményt mondani arról, milyen lehetett a valahai tulajdonos testfelépítése, ahhoz legalább egy teljes csontvázra van szükség.
A Homo naledi –leletek mellett semmilyen más gerinces csontvázat nem találtak, egyetlen, valószínűleg véletlenül az aknába került bagoly csontjain kívül, és az emberek csontjait nem hordhatták össze ragadozók sem, mert azokon nincs semmilyen fogakra vagy karmokra utaló sérülés. Az sem valószínű, hogy az ősi emberek egy vagy több portya során, véletlenül estek volna az aknába, mivel abban csecsemőmaradványok is találhatók. Mindezekből a kutatók azt a következtetést vonják le, hogy az emberek szándékosan hordták ide halott embertársaik tetemét.
A klímaváltozás, mint az emberré válás hajtóereje
Ez év elején már egy másik szenzációs leletről is beszámolt a szaksajtó: egy olyan alsó állkapocscsontot találtak, aminek tulajdonosa a Homo fajba tartozott, és 2,8 millió évvel ezelőtt élt – ezzel 400.000 évvel korábbra került az az idősáv, amelyben a homo faj kialakulhatott, azaz a primitív főemlős szerű Australopithecus–ból megkezdte fejlődési útját a mai nagy agyú, világhódító Homo felé (Brian Villmoare és munkatársai: Early Homo at 2.8 Ma from Ledi-Geraru, Afar, Ethiopia; Science). Mint Villmoare elmondja, az állkapocs tulajdonosa egy nagyarányú klímaváltozás után élt Afrikában: ezidőtájt alakultak ki a mai Etiópia száraz szavannái a korábbi erdős-tavas területeken. A kutatók szerint egyre több lelet támasztja alá, hogy a Homo kialakulását katalizátorként segítette az az evolúciós nyomás, ami ehhez az új világhoz való adaptációra késztette az Australopithecust.
