A gyermekkori elhízás mint a társadalmi mobilitás gátja
A Rutgers Egyetem kutatói a Medical News beszámolója szerint szoros összefüggést mutattak ki a gyermekkori obezitás és a felnőttkori társadalmi-gazdasági státusz között, írja a Blikk.
A több mint két évtizeden átívelő longitudinális kutatás rávilágít: az elhízás nem csupán klinikai, hanem súlyos esélyegyenlőségi kérdés is. A kutatók genetikai adatok és életút-elemzések segítségével izolálta az elhízás hatását az egyéb szocioökonómiai tényezőktől (pl. szülői háttér, lakókörnyezet). Az eredmények drasztikus különbségeket mutatnak. A gyermekkori elhízással küzdő felnőttek átlagosan 20 százalékkal alacsonyabb jövedelmi kategóriába kerültek szüleikhez képest a normál testsúlyú kontrollcsoporthoz viszonyítva. A negatív mobilitási trend kifejezettebb volt a nők, az alacsony jövedelmű családokból származók, valamint bizonyos földrajzi régiók (USA déli és középnyugati államai) esetén. Az elhízott gyermekek felnőttként gyakrabban rekedtek szegregált, alacsony gazdasági potenciálú környékeken.
A tanulmány azonosította a vertikális mobilitást gátló legfőbb tényezőket, amelyek az obesitasból fakadnak: statisztikailag alacsonyabb edukációs szint, tartós egészségromlás, amely korlátozza a munkaképességet. Megállapították azt is, hogy a súlyalapú megbélyegzés és a foglalkozási szegregáció közvetlen gazdasági veszteséget okoz az érintetteknek.
A kutatás új megközelítést sürget a gyermekgyógyászatban és a népegészségügyben. A szakértők szerint a gyermekkori elhízás megelőzése nemcsak az egészségügyi kiadások mérséklése miatt kulcsfontosságú, hanem a társadalmi egyenlőtlenségek mélyülésének megakadályozása érdekében is. Az obesitas korai kezelése tehát egyben a jövőbeni gazdasági versenyképesség és a társadalmi felemelkedés záloga, írja a Blikk.
