A biológiai órák zavara és a szkizofrénia
Felmerült, hogy a szkizofrénia talán nem más, mint a jet lag egy nagyon súlyos formája, amikor az agy centrális biológiai órájának működése nincs összhangban a test perifériás biológiai óráinak működésével.
A szkizofrén betegek sokszor panaszolnak alvászavarokat, és a múlt hónapban egy 20 szkizofrén páciensen végzett vizsgálat, amelynek eredményei a British Journal of Psychiatry-ban jelentek meg, igazolta, hogy a rossz alvás valóban gyakori ebben a betegcsoportban, és ez nem a személyek életmódjával vagy gyógyszerelésével áll kapcsolatban.
Most közelebb vagyunk ahhoz, hogy megértsük ennek az okát: úgy látszik, hogy egy genetikai mutáció, amely egerekben szkizofrénia-szerű tüneteket okoz, egyben cirkadián ritmusukat is felborítja.
Russel Foster, az Oxfordi Egyetem munkatársa és kollégái a mentális betegség és az alvászavarok közötti kapcsolat okára voltak kíváncsiak. Ezért olyan egerek cirkadián ritmusát vizsgálták, amelyekben károsodott volt a SNAP25 gén – ezeket az egereket gyakran használják a szkizofrénia állati modelljeként. A SNAP25 génnek egyébként az emberi szkizofréniában is jelentőséget tulajdonítanak.
A kutatók ezeket az egereket naponta 12 órán világos, 12 órán át pedig sötét környezetben tartották. A módosított egerek a világosban aktívak voltak, és a sötétben aludtak, ami azt mutatta, hogy cirkadián ritmusuk felborult. (A normális egér éjszaka aktív.)
A cirkadián ritmus fő vezérlője az agyban a látóidegek kereszteződése fölött található nucleus suprachiasmaticus (SCN), amely a fénymennyiségről információkat kap a szemtől és ezt továbbítja a test többi részébe. A kutatók kimutatták, hogy a módosított egerekben az SCN-en belül a génexpresssziók ritmusa általában véve normális volt, azonban számos olyan fehérje termelése megváltozott, amelyek révén az SCN a szervezet egyéb részeivel kommunikál. Ez a kommunikáció biztosítja azt, hogy a szövetekben – pl. a bőrben, a májban vagy a mellékvesében – ketyegő perifériás órák a centrális órával koordináltan működjenek.
Foster kutatócsoportja abban a tekintetben is eltérőnek találta a módosított egereket a normálisakhoz képest, hogy mely napszakban szabadultak fel hormonjaik a mellékveséből. „Az SCN és a perifériás órák összhangja megszűnt – olyan ez, mint a jet lag. A biológiai rendszer egyes részei különböző fázisban vannak” – mondta Foster.
Azt ugyan még nem sikerült igazolnia a kutatócsoportnak, hogy a biológiai órák diszharmóniája okozná a szkizofréniát, Foster mégis úgy hiszi, hogy az alvászavar elősegíti a mentális betegség kialakulását. „Ha megszakítjuk az alvást, ezzel egy csomó egyéb problémát váltunk ki, amelyek tovább rontják a helyzetet és még inkább destabilizálják a neurotranszmitter rendszereket” – véli Foster.
Az egérkísérlet azért is különösen érdekes, mert számos olyan betegség van, amely az átlagosnál jóval gyakrabban fordul elő mind a biológiai óra megzavarása (pl. váltott műszakos munka) esetén, mind pedig a szkizofrénekben; ilyenek a kardiovaszkuláris betegségek, a 2-es típusú diabétesz, az elhízás és a magas koleszterinszint. Ez is azt sugallja, hogy a biológiai óra zavara szerepet játszhat a szkizofréniában.
