DR. HAUZMAN ERIK cikkei

Hallottak már az infektométerről? Sebaj, még mi sem. Pedig kaliforniai kutatók szerint (meg szerintünk is, persze) jó volna tudni, kik azok a környezetünkben, akik rövid idő alatt az átlagosnál jóval több embertársukra képesek ráragasztani valamely fertőző kórságot.

A szupermenek és a szuperhősök után szabadon, bemutatjuk a szuperspreadereket. Ők azok, akik istenadta képességüknél fogva emberek sokaságának életét keserítik meg egy-egy tüsszentésükkel vagy egyéb váladékaikkal, ahogy a címszereplő. Élt ugyanis a huszadik század elején egy Mary Mallon nevű ír asszony – foglalkozására nézve szakácsnő –, aki New York városát tisztelte meg azzal, hogy letelepedését követően emberek tucatjainak adta át betegségét. Tífusz Maryt, aki a hatóságok felszólítása ellenére sem volt hajlandó felhagyni hivatásával, hamarosan a szuperspreaderek védőszentjévé avatták. A jelenség 2003-ban, a SARS-járvány kitörése idején került ismét az érdeklődés homlokterébe. Egy hongkongi kórház betege addig tüsszögött, míg végül kilencvennél is több embert sikerült közvetlenül megfertőznie a SARS kórokozójával.
A szakértők korábban főként a nemi úton terjedő betegségekkel és a férgek által terjesztett megbetegedésekkel kapcsolatban használták a „superspreading” fogalmát, amelynek lényege az általános 20/80-as szabály. Eszerint a fertőzöttek 20 százaléka tehető felelőssé a betegség továbbadott eseteinek 80 százalékáért. A University of California kutatói nyolc különböző fertőző betegség terjedési módját megfigyelve annak jártak utána, mennyire állja meg a helyét a fenti szabály a valóságban. A Nature hasábjain novemberben közzétett beszámoló szerint (2005;438:355–359) a SARS, a himlő, a tüdőpestis, az ebola és a többi vizsgált fertőző betegség epidemiológiai jellemzői nagyjából megfelelnek a fentieknek, vagyis a szuperspreaderek számos megbetegedés tekintetében jelentenek veszélyt környezetük számára.

Vállalható kockázat

 A terhesség alatt jelentkező májbetegségek egy része a várandóssággal társult kóros állapotok részjelenségeként alakul ki, másik felük ettől az állapottól független okra vezethető vissza. Míg az előbbi csoportba tartozó rendellenességek többnyire az anyára és a magzatra is igen veszélyesek, az utóbbiak általában nem befolyásolják lényegesen a terhesség kimenetelét.
 A várandósságtól független májbetegségek mellett is vállalható terhesség, az állapottal járó hormonális és hematológiai változások miatt azonban ezek a betegek különös odafigyelést igényelnek. A terhesség szövődménymentes lefolyásának és egészséges magzatok világra jöttének zálogát ezekben az esetekben a hepatológus és a szülész-nőgyógyász szoros együttműködése jelenti.

Kapuzárási effektus

 Svájci és belga kutatók megfigyelései szerint a nyitott foramen ovale perkután zárása jelentős javulást hozhat a migrénes betegek számára. Jóllehet a helyi érzéstelenítés mellett elvégezhető eljárás már jó néhány éve ismert, migrénbeli alkalmazása meglehetősen új keletű.

 Nyitott foramen ovale mellett megduplázódik a migrénes rohamok kialakulásának valószínűsége – állapították meg brit kutatók (The Lancet 2004; 364: 1840– 1842). Az irodalmi adatok szerint a migrénesek körében közel ugyanakkora a nyitott foramen ovale és a jobb-bal sönt gyakorisága, mint a fokális agyi iszkémiában szenvedőknél. Laboratóriumi kísérletek tanúsága szerint a migrénes rohamok hátterében az idegsejtek fokozott ingerelhetősége áll, amelyet többek közt hipoxia, iszkémia, illetve az extracelluláris környezet megváltozása idézhet elő. Ennek alapján a nyitott foramen ovalén keresztüli mikroembolizáció okozta agyi érelzáródásoknak oki szerepük lehet a rohamok kiváltásában. Ezt az is megerősíti, hogy az alvadásgátlók hatékonyak a migrénes epizódok megelőzésében.