Prof. Dr. Sas Géza cikkei

Az indirekt hatású kumarinok már több mint fél évszázada az orális alvadásgátló kezelés elsődleges szerei, ismert nehézségeik miatt természetes az igény olyan új alvadásgátló alkalmazására, mellyel „nyugdíjazhatók” lennének.

Évtizedek óta ismert előírás, hogy a vénás thromboembóliák esetén antikoaguláns kezelést kell alkalmazzunk. A részleteket illetően azonban már távolról sem egyszerű e szabály alkalmazása a klinikai gyakorlatban, aminek számos objektív és szubjektív oka van.

Éppen 30 éve írtam egy tanulmányt az „aszpirin-dilemma” akkori állásáról (1).  Visszatekintve elmondható, hogy sok akkori alapvető megállapításunk időtállónak bizonyult, de az is, hogy számos kérdés mai is tisztázatlan.

A tartós alvadásgátló kezelés (TAK) témakörében az utóbbi években olyan változások mentek végbe, melyek indokolják, hogy a kumarin-kezelés kontrolljának a kérdését az újabb fejlemények figyelembe vételével átgondoljuk.