Leopold Erika cikkei

Lelkisegély felnőtteknek, gyerekeknek, betegeknek

Vannak élethelyzetek, amikor az ember nem fordul ugyan orvoshoz, pszichológushoz, de érzi: bajban van, ám környezetében nem talál senkit, akivel megoszthatná gondjait.
Elsősorban ilyenkor jelentenek segítséget a telefonos elsősegély-szolgálatok.

Magyarországon 1970 óta működik telefonos lelki elsősegély-szolgálat. Elsőként Szabó Pál debreceni pszichiáter alapított telefonos lelki „menhelyet”, ám keményen meg kellett küzdenie a szakmai ellenállással. Akkoriban ugyanis nagy felháborodást keltett, hogy a telefonos segítséget nyújtók nem szakemberek. Az elutasítás ellenére hamar kiderült: szükség van ilyen szolgálatokra, de még 1986-ban is csak hét szervezet működött Magyarországon. A rendszerváltást követően azonban hamarosan jogi szervezetté váltak, majd megalapították a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségét (LESZ).

Inkább nők igénylik

Ma 34 klasszikus szolgálat működik az országban; 29-en tagjai a LESZ-nek. Buza Domokos elnök tájékoztatása szerint ezek a szolgálatok segítséget nyújtanak az öngyilkosság megelőzésében, foglalkoznak krízisintervencióval és életvezetési tanácsot is adnak. Nyolc szolgálat éjjel-nappali ügyeletet tart, a többi naponta 12 órán át várja a hívásokat.

A Matáv adatai alapján évente mintegy 800 ezren hívják a központokat, de csak 200-250 ezren járnak sikerrel, és ennek is csupán a feléből alakul ki beszélgetés. A többi néma hívás vagy heccelődés.

A lelki elsősegély-szolgálatokat többnyire középkorú, középosztálybeli nők keresik. A legtöbb hívás Észak-Magyarországról, a legkevesebb az ország nyugati feléből érkezik, és bár valószínűleg Kelet-Magyarországon igényelnék a legtöbb támogatást, ott még nem alakult ki a segítségkérés kultúrája, azon a vidéken zárkózottabbak az emberek – magyarázza Buza Domokos.

Hordozható telefonszámok

Valószínűleg főként az üzleti ügyfelek használják majd ki az év eleje óta élő lehetőséget, és szolgáltatót váltva is megtartják vezetékes telefonszámukat. A magán-előfizetők májustól inkább a mobilpiacon keresgélhetnek majd.

Január elsejétől telefonszámuk megtartásával is szolgáltatót válthatnak a vezetékes telefonok tulajdonosai. Az igényt az új társaságnál kell bejelenteni. Ilyenkor a választott cég keresi meg a régit, megköti vele a szükséges szerződéseket, és tizenöt napon belül sor kerül a műszaki átadásra.

Németh Mónika, a Matáv osztályvezetője a Medical Tribune-nek kifejtette: az előfizetőnek a szerelőkkel sem kell egyeztetnie, hiszen az átkötés a két központban történik. Ekkor az ügyfél legfeljebb négy órára válik elérhetetlenné, de hogy mely időpontban, azt ő választja ki a számára felkínált lehetőségek közül. Az átkötés elvben ingyenes, bár az új szolgáltató egyszeri díjként felszámolhatja azt az összeget, amelyet az átadónak fizetett az adminisztrációért. Ez azonban esetleges, feltehetően nem terhelik meg vele az előfizetőt.

A régi társaság egyetlen esetben tagadhatja meg ügyfele telefonszámának átadását: akkor, ha elmaradt a befizetésekkel. A tulajdonos ugyan minden esetben felbonthatja a szerződését, de ha számlatartozása van, a jogszabály alapján ezt nemcsak ki kell egyenlítenie, de régi telefonszámát sem tarthatja meg. Ellenkező esetben – mint Németh Mónika elmondta – a társaság bírósághoz fordulhat.

Bár elméletileg bárki válthat telefontársaságot, az alternatív szolgáltatók egyelőre valószínűleg csak az üzleti ügyfeleknek kínálnak igazán kedvező csomagokat. Csapó Attila, a Hírközlési Főfelügyelet (HIF) projektvezetője szerint az egyéni előfizetők inkább májustól élnek majd a lehetőséggel, amikortól a számot a mobiltulajdonosok is megtarthatják.

Céltudatosak a leendő orvosok

Az általános orvosképzésben részt vevők pozitívabban látják jövőjüket, mint a többi egyetemi-főiskolai szakon tanulók. A leendő orvosok általában elégedettek az oktatás színvonalával is, sőt úgy gondolják, az itthoni intézményekben magasabb színvonalú tudást szerezhetnek, mintha a hasonló képzést nyújtó uniós egyetemeken tanulnának.

Az Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda tavaly készített és a közelmúltban közzétett felmérése során majdnem ötezer diákot kérdezett meg az ország egész területéről arról, miért választották azt az intézményt, ahova járnak. A kutatásból kiderült: a legcéltudatosabban az orvostanhallgatók választanak: az orvostudományi egyetemeken tanulók csaknem egyharmada (29,6 százaléka) állítja, hogy már kisgyerekként elhatározta, orvos lesz. (Az egyéb szakokon tanuló diákok körében ez az arány mindössze 11 százalék.) Az orvostanhallgatók esetében nyilvánvaló, hogy a pályaválasztásban a racionális szempontok mellett komoly szerepet játszanak az emocionális tényezők és a gyakori, részben tudatos, részben automatikus családi mintakövetés. Nem véletlen, hogy az orvostanhallgatók között nagyon kevesen vannak, akik egyetemi tanulmányaik alatt meggondolják magukat, és más pályát választanak.

A vizsgálatból kiderült, hogy az általános orvosképzésre jelentkezők a cél érdekében túlbiztosítják magukat: a hallgatók közül tavaly minden ötödik négy helyre is beadta a jelentkezését, ami a gyakorlatban az összes képzőhelyet lefedi. Mivel erre a szakra rendszerint központi felvételi dolgozatot kell írni, így egy felvételivel pályáztak négy helyre, minden bizonnyal arra számítva, hogy az egyes intézményeknél egymástól eltérően alakul a felvételi ponthatár.