BICZÓ HENRIETT cikkei

 Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban már a 19. században megkezdődtek a női egyenjogúságért indított mozgalmak. Igaz, akkor még a szavazati jogért, a tanulásban való részvételért harcoltak a nők. Küzdelmeik olyan sikeresnek bizonyultak, hogy az oktatás és a munka világában jelentősen csökkent a különbség a két nem között. A világ azonban folyamatosan változik, és a nőknek újabb és újabb kihívásoknak kell megfelelniük, miközben még ma is tudomásul kell venniük például, hogy ugyanazért a munkáért átlagosan 15 százalékkal kevesebb fizetést kapnak, mint ha férfinak születtek volna.

 A nők és férfiak közötti esélyegyenlőség biztosítása az Európai Unió egyik legfontosabb politikai célja. Az egyenlő esélyek megteremtésére irányuló közösségi politika, változó tartalommal ugyan, de az európai integráció kezdete óta a Közösség napirendjén szerepel – emeli ki a Nők és férfiak közötti esélyegyenlőség az Európai Unióban és Magyarországon című munkájában Albert Levente és Gyulavári Tamás. A Külügyminisztérum gondozásában megjelent dolgozatukban a szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy különbséget kell tenni az egyenlő bánásmód biztosítása és az esélyegyenlőség politikája között. A nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés, azaz a diszkrimináció tilalmát jelenti. Az esélyegyenlőségi politika azt kívánja meg a tagállamoktól, hogy tegyenek lépéseket a nők tényleges egyenjogúságáért az élet legkülönbözőbb területein.