Bérgyilkos vagy béramorózó?

Az Oriold és Társai Kiadó és az Írók Boltja közösen pályázatot hirdet MEGAKRIMI címmel magyar vonatkozású lélektani krimi, illetve pszichothriller írására (részletes pályázati kiírás a kiadó honlapján található).

A pályázat fődíja, hogy a kiadó 2012 végén megjelenteti a díjnyertes könyvet. Bárki pályázhat, aki elsőkötetes krimiszerző (azaz más műfajban megjelent korábbi mű nem kizáró ok). A pályázat célja a magyar nyelvű lélektani krimi, illetve pszichothriller műfajának népszerűsítése. A pályázat leadási határideje 2012. augusztus 31., az eredményhirdetésé november 2., a megjelenésé december 5.

A zsűri tagjai: Felházi Anett pszichoanalitikus, Garaczi László író, Lévai Balázs szerkesztő, műsorvezető és Radnóti Sándor esztéta.

Nárcisztikus sérelem

Mint a pályázatot bejelentő sajtótájékoztatón Oriold Károly elmondta, az ötlet akkor született meg benne, amikor olvasta a kiadó által tavaly megjelentetett Szerelmi álmok, és végzetes találkozások - A romantikus szenvedély ereje című könyvet, amelyet a pszichoanalitikus Ethel Spector Person írt. Ebben a kötetben találkozott egy mexikói páciens történetével. Az illető a későbbi diagnózis szerint nárcisztikus sérelem miatti idegösszeomlás okán kereste fel Persont.

A története a következő: a gazdag férfi beleszeretett a titkárnőjébe, ezért meg akart szabadulni a feleségétől. Úgy gondolta, hogy erre két lehetősége van: vagy bérgyilkost fogad fel, vagy egy amorózót, akivel elcsábíttatja a feleségét, majd a lebukott asszonytól elválik. A férfi végül az amorózós megoldás mellett döntött. A bérszerelmes sikerrel járt, olyannyira, hogy nem csak elcsábította az asszonyt, de maga is beleszeretett. Ez azonban olyan sérelmet jelentett a megbízó számára, hogy vissza akarta szerezni felesége szerelmét - ami viszont nem sikerült, és a férfi a pszichoanalitikus rendelőjében kötött ki.

Miért szeretünk krimit olvasni?

A krimipályázat zsűrijének pszichoanalitikus tagja, Felházi Anett szerint azért, mert a bűntett arra a rengeteg külső és belső veszélyre emlékeztet bennünket, amelyek egész életünkben leselkednek ránk, időnként még gyermekkori félelmeinket is előhozva, amikor a gondolatok még egyenértékűek voltak a valósággal. A krimi feloldja ezt az egyenértékűséget, ahhoz hasonlóan, mint amikor a szülő felgyújtja a villanyt, és a gyermek rájön, hogy nem szörny lapul a sarokban, csak egy kabát.

A szintén zsűritag Radnóti Sándor esztéta arról beszélt, hogy amikor a 18. században megszületett a regény műfaja, nagy felszabadulást jelentett, hogy egy regény tartalmi megszorítások nélkül bármiről szólhatott. A későbbiekben kialakultak a műfajok, így a 19. század második felében E. A. Poe novelláival a krimi, illetve, mint Radnóti emlékeztetett rá, Bán Zoltán András (aki a Medical Tribune kulturális rovatának vezetője) remek magyarításával a bűnregény műfaja is.

Szerződést szegni csak elegánsan

Az esztéta hangsúlyozta: krimi esetén különösen fontos a szerző és az olvasó közötti szerződés betartása. Egy bűnregényben nem lehetnek a logikus nyomozást ellehetetlenítő irracionális elemek. E szerződést a szerző csak jó okkal rúghatja fel, pl. Friedrich Dürrenmatt egyik legjobb írásában, A detektívregény halála alcímű Az ígéret-ben, amikor a véletlen jelenik meg a racionális nyomozásban, és rúgja fel a nyomozó számításait.
Egy másik zseniális szerződésfelrúgó Paul Auster, aki a New York trilógiában azzal ér el izgalmas lebegésre emlékeztető hangulatot, hogy a történetből fontos láncszemeket kihagy: sem a szereplők, sem az olvasó nem érti, hogy miért is történnek a dolgok valójában.

A Gyilkosság az Orient expresszen (Agatha Christie egyik legnépszerűbb regénye) furcsa bűnelkövetési megoldása is helytálló az esztéta szerint, azonban a szerződés felrúgásának negatív példáját jelentik Patricia Cornwell történetei, mondta Radnóti Sándor, mert ezekben krimibe nem illő csodás elemek jelennek meg (a főszereplő egyébként egy kórboncnok orvosnő).

Lévai Balázs kifejtette, hogy – bár az elmúlt évtizedben érezhető némi javulás – Magyarországon a szerzőket tekintve a krimi mostoha műfaj, mivel a magyar irodalom elitista (vannak jó példák is, Babits Mihály például nagy krimirajongó volt). Szerinte az olvasók azért szeretik mégis a bűnregényt, mert az kiragad bennünket a hétköznapokból, és a történet végén – nem úgy, mint az életben – igazság szolgáltatik.

A lélektani krimikben – eltérően az „átlagos” krimitől, amelynek például az amerikai Raymond Chandler és Ed McBain a mestere – nem annyira az a kérdés, hogy ki követte el a bűnt, hanem inkább az, hogy miért, illetve hogy a bűn elkövetése milyen változást hozott létre, milyen bűnhődést eredményezett. A jó lélektani krimik révén saját árnyoldalunkkal ismerkedhetünk, azaz segítik a lélek megértését, így végül feloldódást találhatunk.