2024. november. 05., kedd - Imre.

A Reumatológiai Expressz jelen száma is aktuális, a klinikai munkát támogató közleményekkel jelentkezik. Gyulladásos immunológiai kórképek gyakran járnak szemészeti érintettséggel, ezek megfelelő gondozása a szemész és a reumatológus közös feladata.

2018-ban az EULAR-on (European League Against Rheumatism) belül megalakult egy 32 fős nemzetközi munkacsoport, amelynek vezetője Prof. Dr. Nagy György, a Semmelweis Egyetem Reumatológiai és Klinikai Immunológiai Tanszékének vezetője. A munkacsoport első lépésként definiálta a nehezen kezelhető (difficult-to-treat) betegcsoportot, majd a nehezen kezelhető rheumatoid arthritises (RA) betegek kezelését segítő két átfogó és 11 specifikus ajánlást fogalmazott meg.

A rheumatoid arthritis (RA) terápiás palettája a célzott szintetikus betegségmódosító szerekkel (tsDMARD), a JAK-inhibitorokkal (JAKi) bővült az elmúlt években. A gyógyszercsoport jelenleg elérhető tagjai a tofacitinib, a baricitinib, az upadacitinib, a filgotinib (csak Európában) és a peficitinib (csak Ázsia egyes országaiban).

A célzott terápiák, így a biologikumok (bDMARD) és a szintetikus célzott betegségmódosító gyógyszerek (tsDMARD) nagy áttörést hoztak a gyulladásos reumatológiai kórképekben, így rheumatoid arthritisben (RA) szenvedő betegek kezelésében. Új dimenziók nyíltak meg a betegek és kezelőorvosaik előtt.

A rheumatoid arthritis (RA) az ízületek gyulladásos megbetegedése, gyakran jár együtt egyéb szervek, így a szem érintettségével. A leggyakoribb szemtünetek RA-ben a száraz szem tünetcsoport, episcleritis, scleritis, keratitis, uveitis, retinális vasculitis. A cornea, sclera és ízületek hasonló szerkezete, illetve a gyulladás során kialakuló közös patofiziológiai folyamatok, mint vasculitis, immunkomplex-lerakódás, kollage­názfelszabadulás magyarázzák a tünetek együttes előfordulását.

A juvenilis idiopathiás arthritis (JIA) a leggyakoribb gyermekkori krónikus reumatológiai kórkép, prevalenciája megközelítőleg 1/1000-re tehető. A JIA gyakran felnőttkorban is folytatódik és hosszú távon szignifikáns morbiditást eredményezhet, beleértve a testi fogyatékosságot is.

A gyermekkori krónikus ízületi gyulladások és mozgásszervi eredetű fogyatékosságok vezető oka a juvenilis idiopathiás arthritis (JIA). Nem ritka betegség, prevalenciája pl. Nagy-Britanniában az epilepsziáéhoz hasonló, 1000 gyermek közül általában egy érintett.

A juvenilis idiopathiás arthritis (JIA) a leggyakoribb gyermekkori krónikus ízületi gyulladásos megbetegedés. Egy ismeretlen eredetű heterogén betegségcsoport, mely 16 éves kor előtt kezdődik, az arthritis legalább hat hétig fennáll, és hátterében más betegséget igazolni nem lehet.

A Reumatológiai expressz ismét a napi munkát segítő témákkal jelentkezik. A Juvenilis Idiopathiás Arthritis (JIA) a jelenlegi számunk fő témája, amely nem csupán a gyermekreumatológusok, hanem a felnőtt betegek ellátásában dolgozó kollégák számára is érdekes és naprakész tartalommal szolgál.

A JIA pontos oka és patomechanizmusa mindmáig ismeretlen, kialakulásában genetikai és környezeti tényezők együttes hatását feltételezik.

Az átvezető ellátás a krónikus testi és egészségügyi problémákkal küzdő serdülők és fiatal felnőttek céltudatos, tervszerű mozgását jelenti a gyermekközpontútól a felnőttközpontú egészségügyi rendszer felé.

Az autoimmun folyamatokban központi szerepet játszó citokinek célzott gátlása biológiai terápiákkal több mint két évtizede széles körben alkalmazott, hatékony eszköz a rheumatoid arthritis (RA) kezelésében.

A szeronegatív arthritiseken belül a legnagyobb differenciáldiagnosztikai kihívást a szeronegatív rheumatoid arthritis jelenti. Az alábbi három beteg kórtörténetének rövid bemutatása próbál arra rávilágítani, hogy időnként szakemberek számára is komoly nehézséget jelenthet a korrekt diagnózis felállítása, mely terápiás és prognosztikus következményekkel is járhat.

A rheumatoid arthritis (RA) szimmetrikus, destruktív, sokízületi gyulladással járó kórkép, ami a népesség kb. 0,5%-át érinti. Ez a kórkép a szerzett dizabilitás leggyakoribb oka az európai országokban, így hazánkban is. Alapvető fontosságú a több tízezer beteg korai diagnosztizálása és a kezelés időben történő elindídása.

Az orvosi-egészségügyi ellátás az emberiség szakmai orientációjú munkamegosztásának kialakulása óta folyamatosan hiányokkal küzd. A hiányok, melyek érintik a szakképzett munkaerőt, az anyagi erőforrásokat, a szervezettség fokát stb. és a leküzdésükre tett erőfeszítések feltehetően még hosszú ideig - vélhetően még beláthatatlan ideig - jellemezni fogják a társadalmat, így ezen belül az egészségügyi ellátó rendszereket is.

Egy új gyógyszer forgalomba hozatali engedélyezése a klinikai vizsgálatokból származó eredményeken, az előnyök és kockázatok értékelésén alapszik. A klinikai vizsgálatokban résztvevő személyeknek szigorú beválasztási és kizárási kritériumoknak kell megfelelniük, kiválogatva a betegek azon szűk körét, akik feltehetőleg a legtöbbet profitálják majd a terápiából és akiknél a legkevesebb mellékhatás várható.