2025. április. 19., szombat - Emma.

Az időskori autóvezetés megosztó, erős indulatokat kiváltó társadalmi kérdés. Az időskorú vezetőkben potenciális veszélyforrást látó tábor a jogosítvány meghosszabbítására vonatkozó szabályok szigorítását szorgalmazza. Érvelésük szerint az időskorral együtt járó fizikai és mentális változások elkerülhetetlenül növelik a baleseti kockázatot, ezért fokozott ellenőrzésük szükséges – radikálisabb nézetek szerint bizonyos életkor felett a jogosítványt minden esetben be kellene vonni. Számos kutatás bizonyítja azonban, hogy a helyzet nem ilyen egyszerű.

Az időskor önmagában nem jár együtt sem demenciával, sem a gépjárművezetői képességek elvesztésével, de mindkét kockázat meredeken nő az életkorral. Mint ahogyan az enyhe kognitív zavar és az enyhe demencia közötti határvonal, úgy a gépjárművezetői képesség megléte vagy hiánya közötti határvonal sem egyértelmű.

Az alkalmasság megítélését szabályozó, sokszor módosított 13/1992. (VI.26.) NM rendelet szerint főszabályként elsőfokon az 1. alkalmassági csoportban („nem hivatásos”, azaz „úrvezető”) a háziorvos illetékes a vizsgálat elvégzésére – ideértve azt a háziorvost is, akihez nincs az illető bejelentkezve (ambuláns „beteg”), de az aktuális tartózkodási helye szerint területileg illetékes; vagy a foglalkozás-egészségügyi orvos is.

A gépjármű vezetői alkalmasság vizsgálata zömében a háziorvosi és a foglalkozás-egészségügyi rendelőkben történik. Az alkalmasságról a vizsgálatot végző orvos egyszemélyi felelősséggel dönt. Az ún. első fokon meghozott döntéssel szemben az érintett  természetesen élhet a felülvizsgálat jogával.