Szócska Miklós: Nem darabolunk machetével
Betegutakról, gyógyszerbeszerzésről, rendszerátalakításról igen, egészségügyi lobbikról nem beszél az egészségügyért felelős Szócska Miklós az ATV interjújában. Az államtitkár pluszforrásokat akar az egészségügybe, és igyekszik nem sérteni a helyi politikai viszonyokat.
Hány – a kormánypárthoz köthető – lobbi működését érzékeli az egészségügyben?
Azt tudom mondani, hogy a kormánynak egy hivatalos egészségpolitikája van, és ezt a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának Egészségügyért Felelős Államtitkársága képviseli.
És a miniszterelnök. Kormánypárti forrásaink szerint Orbán Viktor még tavaly ősszel arról beszélt önnel, hogy tudja, lesz a Fideszen belül ellenállás, de segít végig vinni a rendszert átalakító Semmelweis Tervet. Tényleg?
Őszintén tudom mondani, hogy ilyen jellegű beszélgetés közöttünk nem volt, de az egyértelmű, hogy miniszterelnök úr egy következetes ember, aki azt várja kormányának tagjaitól, hogy menjenek végig az úton.
Ha leegyszerűsítem a kérdést, akkor a Semmelweis Terv – állami tulajdonba vétel mellett – regionális alapon szervezné az egészségügyet. Térségi integrációra pedig több példa van Észak-Magyarországon, vagy ott a debreceni egészségügyi holding. Akkor miért prüszkölnek a fideszes megyei- és városvezetők a kormány integrált rendszerétől, illetve a kabinet miért nem fogadja el az önkéntes szerveződéseket?
A Semmelweis Tervnek csak egyik eleme, hogy egy fenntartható ellátórendszert egy nagytérségi logika alapján érdemes szervezni. És egyáltalán nem érzem a prüszkölést – Hajdú-Bihar megyében például egy érdekes vitaelemeket tartalmazó, korrekt egyeztetés zajlott az utóbbi hetekben. És nincs is mi ellen prüszkölni: a Semmelweis Tervnek és ennek a nagytérségi egészségszervezésnek az előkészítése nem egy egynapos folyamat. Ráadásul az új rendszer nem is egyszerű. Nem is várom el, hogy elolvassák a tervezetet, inkább elmondom, nem várom el, hogy kapásból megértsék, inkább elmagyarázom, nem várom, hogy azonnal elfogadják, inkább vitassuk meg – és őszintén mondom, a mi gondolkodásunkat is lehet befolyásolni.
És a frakcióülésről az szivárgott, hogy Orbán Viktorét is, így a miniszterelnök állítólag májusra halasztotta a Semmelweis Terv ütemtervének elfogadását.
Dehogy, ez nem így van. Lázár János frakcióvezető úr részéről érkezett egy logisztikai-tervezési kérdés, hogy mi az alkotmányozási időszak előtt vagy után érkezünk-e a Semmelweis Tervhez szükséges törvénymódosításokkal. Azt pedig mindenki számára egyértelművé tette, hogy itt jelenleg egy vitairatról van szó, amiből hamarosan koncepció lesz, májusra pedig megszületnek az első jogszabályok. Ez nem kitolás volt, hanem összefoglalás.
A hivatalos verzió szerint a szükséges módosításokat egy egészségügyi kataszter elkészítése után nyújtják be. Milyen tételeket vesz sorra ez a kataszter?
Két nagyon fontos iránya van ennek a felmérésnek. Az egyik, hogy megnézzük, miszerint a funkcionális integrációhoz a klinikai-gazdasági-műszaki együttműködéseknek a számba jövő vetületein milyen állapotok uralkodnak.
Fordítsa le ezt köznyelvre, kérem.
Például megnézzük, hogy egyes kórházakban a gyógyszert egyedileg, közbeszerzési társulásban szerzik be, meddig köti őket a szerződést, összehasonlítjuk az árakat, megvizsgáljuk, hol vannak tartalékok. És ugyanezt tesszük az energiaellátással, az informatikai eszközökkel, felmérjük az emberi erőforrásokat, a klinikai szolgáltatások minőségét és költségét, megnézzük milyen betegutak léteznek – egyszóval a rendszerváltás óta először hitelesen szeretnénk megvizsgálni, mi is a helyzet az egészségügyben.
Legalább öt rendszer adatbázisaiból olvashatnák ki ezeket az információkat.
De végre egyszer egyben lássuk, hogy miből indulunk ki – mert önmagukban külön-külön sem az OEP, sem az ÁNTSZ, sem a minisztérium adatbázisai nem adják ezt össze, és úgy vitatkozunk különböző feltételekről, hogy azt sem tudjuk, mi van.
És mi a második irány?
Annak feltérképezése, hogy hol van lehetőség még az integrációra. Ha kész a felmérés, akkor uccu előre.
A tárca előzetes becslései szerint a racionalizálás után marad némi pluszpénz az egészségügyi rendszerben. Ezt a minisztérium visszaforgatja, vagy elszívja a most bőszen megtakarító központi költségvetés?
Munkahipotézisem szerint a tartalékokat visszaforgatjuk, mert nem szabad elfelejteni, hogy az egészségügy kiadásai az utóbbi időszakban a GDP 5,5 százalékáról 4,3 százalékára csökkentek, és forrást kellene teremteni a munkaerő megtartására, magyarán az orvos-kivándorlás megakadályozására is.
