Mennyit is ér egy élet?
Sok éve küszködnek az egészségügyért felelősök és a rendszer működtetői azzal, hogy az egészségügyet érintő politikai döntésekben dominánsak a költségvetés szempontjai, és a folyamatos tűzoltásban alig nyílik lehetőség olyan lépések végiggondolására, amelyek megfelelő súllyal veszik figyelembe az egészség- és gyógyszerpolitikai, illetve a társadalom- és gazdaságpolitikai szempontokat is.
Ezért továbbgondolásra érdemes, hogy az új kormányzati struktúra ellenére a nemzetgazdasági miniszter jelentette be tavaly decemberben, hogy módosítani fogják a gyógyszer-támogatási rendszert, és ennek során komoly forráskivonásra kerülhet sor. A bejelentés bizonytalanságot okozott, hiszen az egészségpolitika irányítói hivatalba lépésük óta az egészségügyre fordítható források hatékony felhasználásának elsődlegességét kommunikálják. Bizonytalanságot okozott az is, hogy nem lehetett tudni: a megtakarításba beletartozónak tekinti-e a miniszter a 2011-re pár nappal később elfogadott gyógyszerkassza természetes növekményhez képest alacsonyabb összegét, és azt sem lehetett tudni, hogy a megtakarítási célt milyen időtávon belül kell teljesíteni.
E sorok írásakor (február 10-én) csak remélni lehet, hogy a sajátos előjáték ellenére az egészségügyért felelős politikusoknak végre lesz lehetőségük arra, hogy az általuk meghirdetett – és például a Semmelweis-tervben vitára bocsátott – szempontokat a gyógyszer-támogatási rendszer felülvizsgálata során érvényre tudják juttatni
