Szexualitás és medicina – Maradjon a petefészek!
Az újabban megdöntött dogmák egyike egy, az emberre óriási közvetlen hatással bíró felfedezés: elképzelhető, hogy petesejt a megszületés, sőt a menopauza után is keletkezik.
A Ljubljanai Központi Orvosegyetem kutatója, Irma Virant- Klun 2008 októberében közölte a Differentation című szaklapban, hogy ovariális őssejteket találtak felnőtt nők petefészkének felszíni epitéliumában.
A Nature Cell Biology 2009. április 12-i számában Ji Wu arról számolt be, hogy citosztatikus kezeléssel infertilissé tett nőstény egerekbe juttatott olyan női csíravonal-őssejteket, amelyeket 5 napos, illetve felnőtt egyedekből vont ki. Mindkét eredetű őssejt megtelepedett a kísérleti állatok petefészkében, amelyek meg is termékenyültek, és utódokat hoztak a világra.
A Bostoni Massachusetts General Hospital kutatói Jonathan Tilly vezetésével már 2005-ben közölték a Cellben, hogy felnőtt egerek vérében és csontvelejében egyaránt találtak ovariális őssejteket, amelyekkel előzetesen sterillé tett állatok petefészkét sikerült „betelepíteni”. Tilly úgy véli, hogy az ovariális őssejtek három lépcsőben fejlődnek ki: a csontvelőben jönnek létre, a véráram útján a petefészekbe kerülnek, beágyazódnak, és itt érnek petesejtté. Ez a fejlemény megmagyarázza azt az eddig rejtélyesnek tartott több száz esetet is, amikor kemoterápia következtében terméketlenné vált nők csontvelő-transzplantáció és vérátömlesztés után újra menstruálni kezdtek, illetve néhány közülük meg is fogant. Ez azonban újabb problémát okoz: ha a donorok őssejtjei tették lehetővé a gyermekáldást, akkor ők a megszülető gyermekek genetikai szülei.
A sebészi gyakorlat megváltoztatására ösztönöz a Journal of Minimally Invasive Gynecologyban idén márciusban megjelent vizsgálat. William H. Parker, a kaliforniai Saint John’s Health Center munkatársa elemezte a méheltávolítást kísérő petefészekirtás hasznával foglalkozó teljes orvosi irodalmat.
Hiszterektómia során szokásos eljárás az ováriumok eltávolítása is azért, hogy később ne fejlődhessen ki bennük rákos folyamat. A profilaktikus beavatkozást az Egyesült Államokban a méheltávolításon áteső nők 55 százalékában elvégzik. Parker szerint viszont az evidenciák azt támasztják alá, hogy az eljárás több kárt okoz, mint hasznot. A petefészekirtás következtében ugyanis lecsökken az ösztrogén és androgén hormonok szintje. Ez a változás nem ugyanaz, mint ami a menopauza után tapasztalható, mert a petefészek a menopauza után is jelentős mennyiségű androgént – tesztoszteront és androsztendiont – termel, aminek egy része ösztrogénné alakul. A bilaterális ovariektómia miatt kialakuló hormonhiány pedig kapcsolatba hozható a koronáriabetegség és a csípőcsonttörés megnövekedett kockázatával és bizonyos neurológiai elváltozásokkal. Ezek a veszélyek többet nyomnak a latban, mint az esetleges petefészekrák megelőzése, ha a betegben nem nagy annak kialakulási kockázata – szögezi le Parker.
