Sötét örvénybe süllyedek
Csáth Géza naplófolyamának harmadik kötete nemrég jelent meg Molnár Eszter Edina és Szajbély Mihály szerkesztésében a Magvető Kiadónál. A Magyar Nemzet recenziója.
„Sohasem éreztem magam teljesen egészségesnek. Ebből sejtem, hogy a betegség kezdettől organikus volt” – írta Csáth Géza egy naplóbejegyzésében. A Brenner József néven született író, orvos kíméletlen őszinteséggel analizálta önmagát, voltaképpen egyebet sem tett. Folyamatos megfigyeléseinek drámai lenyomata az a szinte egész életét átfogó naplófolyam, írja a lap.
A Sötét örvénybe süllyedek 1914-től az öt évvel később bekövetkező haláláig követi nyomon Csáthot, és e helyütt a megfigyelő és a megfigyelt szétválasztása felettébb indokolt, hiszen a csaknem hatszáz oldalas kötet egy elme fokozatos megbomlásának regénye. Az orvosi önreflexió kilép a szellemből, idővel így már kívülről szemlélve önmagát, a szakmai normáknak megfelelő precizitással. Hátborzongató olvasmány a napló, különösen ha az előző két kötet ismeretében, azokat követve vágunk bele. A gyermekkori érzékenységtől a kamaszszexualitáson át a fiatalságot bűvkörében tartó morfiumig járhattuk be eddig Csáth Géza életét, amely az első huszonhét évben is bővelkedett drámákban, élete utolsó öt esztendejét illetően azonban nem túlzás a sötét örvény szimbolikája sem.
Amikor az elmebaj végleg elhatalmasodott Csáthon, az inga már csak egy irányba lendült, saját életének minden hibájáért Olgát okolta. Paranoiája meggyőzte, hogy még közös gyermekük is más férfitól született, az üldözési mánia pusztító haragba fordult, amelynek következményei jól ismertek. Az író előbb megölte feleségét, majd – hosszabb elmeosztályi kezelést követő szökés közben – öngyilkos lett.
