Kitekintő
Orvosok a horogkereszt szolgálatában
2010. február 15. 12:17
Tudósok, mérnökök, orvosok, tudományos újságírók – Hitler hatalomra jutását követően mindenkinek a náci párt mögé kellett felsorakoznia. Ám a korábbi, finomra polírozott képet élethűvé restauráló legújabb kutatások szerint mindezt korántsem kényszer hatására tették.
A német tudósok zöme önként állt a fasizmus oldalára – ez a korábbi tabukkal gyökeresen szakító beismerés volt a lényege a Német Kutatási Alapítvány (DFG) közelmúltban rendezett vándorkiállításának, mely a befolyásos szervezet saját szerepét sem kímélte. A nagy hatalmú kutatási szervezet finanszírozta például Mengele hírhedt ikervizsgálatait. Bizony, a német professzorok a kilencvenes évekig szívesen emlegetett parancsvégrehajtó szerepe a legújabb történelmi kutatások fényében egyre inkább az aktív társtettes pozíciójának tűnik.
A lipcsei Német Higiéniai Múzeumban három éve látható kiállítás alaposan dokumentálja azoknak az orvosoknak a tevékenységét, akik készségesen segédkeztek az általuk öröklöttnek nevezett betegségekben szenvedők kényszer-sterilizálásában, majd a háború kitörésekor elpusztításában. Kétszázezer embert fosztottak meg úgymond „értéktelen” életüktől, közülük 70 ezret gázkamrában. Itt született meg a zsidók koncentrációs táborokban való elgázosításának gondolata is. Eközben mindent tudományosan dokumentáltak, még azt is, hogy a fogyatékosok lemészárlásával a német nép számára 13 482 440 kiló hús, és 4 216 440 kiló burgonya takarítható meg. A patinás Robert Koch Intézet vakcinakutatói minden erkölcsi fenntartást mellőzve pestissel és tífusszal fertőztek meg embereket. Másutt foglyokat állítottak jeges vízbe, hogy megfigyeljék a haldoklás folyamatát, vagy fa- és üvegforgácsokat szúrtak élő emberek testébe, hogy vizsgálják az ezek következtében fellépő fertőzés kifejlődését.
Ehhez képest a nürnbergi perben mindössze húsz orvost ítéltek el, közülük nyolcat halálra, hetet pedig életfogytiglanra. Többen már 1954-ben szabadlábra kerültek, és folytatták karrierjüket. Az egyik SS- és náci párttag belgyógyásznak, Joachim Seweringnek később még a Szövetségi Orvosi Kamara élére is sikerült magát felküzdenie, és 2008-ban, 92 évesen, néhány kolléga tiltakozása ellenére az orvosi kollégium magas kitüntetését is átvehette. Hubertus Strughold, a német légierő legmagasabb rangú orvosa pedig az amerikai hadseregben folytatta pályafutását, s lett az űrorvoslás atyja.
Ahogy a Max Planck Intézet egy néhány évvel ezelőtt nyilvánosságra hozott, független történészek által készített tanulmányában aláhúzta, egyetlen német kutatót sem kényszerítettek akaratával ellentétes cselekedetekre. Akik a náci rendszer oldalán tevékenykedtek, önként tették. A korábbi császári intézetekben dolgozó biológusok több mint 50 százaléka csatlakozott például a náci párthoz. Ahogy az 1973-ban Nobel-díjjal jutalmazott osztrák etológus, Konrad Lorenz is, aki egy időben a rosszemlékű eugenika bajnoka volt. A Max Planck Intézet-féle tanulmány történeti bizottságának vezetője, Susanne Heim egy mondattal összegezte vizsgálatuk tapasztalatát: „A lehetőségeket az emberek mindig kihasználják, ha ezekkel együtt nagyobb befolyás és a siker ígérete jár.”
Forrás: Palugyai István, Népszabadság Online
