Orvosként Kamerunban: stigma a HIV-fertőzés és az óvszer is
Különleges világba érkezett 2013-ban Turóczi Ildikó, aki előtte 25 éven át családorvosként dolgozott Magyarországon. A WMN beszélgetett vele.
Egy halom gyógyszerrel és egy EKG-készülékkel indult világgá, de fogalma sem volt, mi vár rá. Vízumgondjai is adódtak, de a kameruni fogadó fél megnyugtatta, nem lesz semmi baj, a reptéren megoldódik minden.
Úgy indultam el, hogy szinte semmit sem tudtam a helyről. A netes kereső fűtetős házikókat dobott ki, »ez biztos csak tévedés«, gondoltam, de amikor kiderült, hogy egy törzshöz megyek, rögtön eszembe jutott, mégiscsak lehet valami ezekben a házakban. Soha nem felejtem el az első képet, amit megláttam. Sok órányi utazás után az út két oldalán imbolygó árnyak haladtak egy nagy csomaggal a sötétben. Begyűjtötték a termést, és mentek haza a holdvilágnál. Amikor pedig megpillantottam a sárkunyhókat, biztos voltam benne, ez nekem nem fog működni, én itt nem fogok tudni élni – meséli.
Szerencsére nem így lett. Érkezéskor a törzsi királynál kellett bejelentkeznie, és kiderült, hogy a testvérének van egy téglaépítésű háza, ahol lakni tud az elkövetkező két hónapban. Ez az idő arra volt elég, hogy megismerje a helyet, jobban elmerüljön a trópusi betegségek, például a malária, valamint a parazitás megbetegedések tanulmányozásában.
Munkája eredetileg az AIDS-megelőzés lett volna, de a projekt több okból is sikertelen volt. Egyrészt Afrika ezen területén a poligámia ősi gyakorlata még ma is él, ezért a helyiek számára az egy partner elve gyakorlatilag nem követhető, emellett talán nem is túl hiteles valami olyasmit várni el egy idegen közösségben, ami érthető okok miatt a sajátunkban sem működik. Másrészt a többség nem volt tisztában azzal, mi okozza a fertőzést.
Az iskolában, ahol feltettük a kérdést, összesen 20 százalék volt képben, hogy ez egy vírus által okozott betegség, a többiek rossz szellem hatásának, varázslatnak, mérgezett narancsnak tulajdonították a fertőzést. Akkor jöttünk rá, hogy itt az alapoktól kell kezdeni. Az óvszer használata ellen három fontos érvük szólt: a házasságkötéskor vállalt tíz gyerek nemzése, a katolikus egyház ellenzése a hűséges párkapcsolat javára és a közösségi stigma. De maga a HIV-fertőzés és az AIDS is stigmát jelentett, a beteget a közössége mellőzte, kerülte, gyakorlatilag egyedül maradt a bajával – magyarázza Ildikó.
Hozzáteszi: ahhoz, hogy megértse a helyiek ellenállását, meg kellett ismernie a szokásaikat, hitvilágukat, kultúrájukat, majd kidolgozni, hogyan közelítse meg a témát. Hogy mennyire félre lehet lőni, ha ez a fajta nyitottság hiányzik, arra jó példa az egyik segélyszervezet felvilágosító prospektusa az AIDS-ről.
„Amikor megkérdezték, mit kellene még beleírni, hogy az emberek felfigyeljenek az információra, a helybeli kollégám azt válaszolta, semmit, mivel nem tudják elolvasni.”
A teljes beszélgetést a WMN közli.
