Méltó módon szülni

Ausztriában a szülések egy százaléka otthon történik. Ha az anya és a gyermek egészséges, a terhesség alatt komplikációk nem léptek fel, gyakorlatilag nincs akadálya annak, hogy szakképzett szülésznő, bába felügyelete mellett otthon, a megszokott környezetben és meghitt körülmények között szülessen meg a baba. Ikrek és farfekvéses babák esetében az otthonszülés nem engedélyezett. Fontos feltétel, hogy a szülést alapos orvosi vizsgálat, szülésznői szaktanácsadás és tervezés előzze meg. Például előre gondoskodni kell az anya haladéktalan kórházba szállításáról, ha az otthonszülést esetleg félbe kell szakítani.
Kimutatások szerint az otthonszülések 15 százalékánál kell a folyamatot felfüggeszteni az elhúzódó szülés, az anya kimerültsége vagy amiatt, hogy a méhszáj nem nyílik ki. A szakképzett szülésznők a terhesség alatti tanácsadásért, a folyamatos készültségi állapotért, a szülés levezetéséért és gyermekágyi gondozásért 1000-1400 euró közötti összeget kérnek.

Az otthonszülés Csehországban nem tiltott. Nem létezik azonban semmilyen előírás, amely pontosan meghatározná, milyen képzettségű szülésznők vezethetik le az otthonszülést. Néhány civil szervezet ezt ugyan már évek óta követeli az egészségügyi tárcától, de az következetesen elzárkózik. A csehországi szakorvosok döntő többsége ugyanis kockázatosnak tartja és nem ajánlja az otthonszülést. Szakértői vélemények szerint a rendkívül alacsony csecsemőhalandóság éppen annak az eredménye, hogy az országban gyakorlatilag elhanyagolható az otthonszülések száma. (Izland, Finnország és Svédország után Csehország a világon a negyedik, ahol a legalacsonyabb a csecsemőhalandóság.)
Az egészségügyi tárca becslései szerint az utóbbi időben éves átlagban mintegy 200 csecsemő születik otthon – az újszülöttek 0,2 százaléka. Az esetek többsége véletlen kórházon kívüli szülés. Az előre tervezett otthonszülések számát évi 50-55-re becsülik. Ennél azonban többet, 60-65-öt, illetve évi 350 kórházon kívüli szülést tartanak reálisnak az otthonszülést támogató civil szervezetek.

Romániában nagyon ritka az otthonszülés annak ellenére, hogy számos kórház szülészeti osztályán a körülmények hiányosak, a kórtermek elavultak. A szakértők tudomása szerint nagyon ritkán fordul elő, hogy az édesanya otthonában hozza világra kisbabáját, ez általában csak akkor fordul elő, amikor a mentő nem ér idejében a helyszínre. Szakértők nem is javallják ezt a megoldást, mivel veszélyekkel jár. A kórházban biztonságosabb a szülés, ugyanis felszerelésben és szakértői tudásban nincs hiány, viszont az állami kórházak jelentős része régi épületben működik, ahol a kortermek nagyok, zsúfoltak és felújítatlanok. A korlátozott kényelem ellenére is azonban a romániai állapotos édesanyák elsöprő többsége beutaltatja magát a kórházba szülés idejére.

Szlovákiában semmilyen rendelkezés nem tiltja az otthonszülést és a kórházit sem teszi kötelezővé, a gyakorlat szerint azonban minden újszülött és a szülőanya a szülészetre kerül. A mindennapi gyakorlatot tehát nem törvényi, mégis megbízhatóan működő szemléleti szabályozó vezérli. Ez úgy „rendeli”, hogy a legjobb, ha minden gyermek a kórházban születik, mert az otthonszülés feltételei veszélyesek. Természetesen megtörténik, hogy a szülő nő a szülési fájdalmaiból rosszul méri fel a szülésig hátralevő időt, így otthon, vagy éppen a mentőautóban hozza világra a gyermekét. De történjen bárhol kórházon kívül a szülés, az újszülöttnek és az anyának a lehető legrövidebb időn belül kórházba kell kerülnie – mondta el Bastrnák Tibor szülész főorvos, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) parlamenti képviselője, az egészségügyi bizottság tagja, Révkomárom polgármestere.

Szerbiában a törvény értelmében csak kórházban lehet szülni – néhány hónappal ezelőttig ezen belül is csak államiban. Ma már magánklinikákon is engedélyezik a szülést, de ezekből Szerbia-szerte egyelőre csak kettő van: egy Belgrádban, s egy Újvidéken. Kicsi, várostól távol eső, főként eldugott, dél-szerbiai hegyi falvakban még előfordul, hogy szakképzett bába vezeti le a szülést a helyi szülőotthonban, ha a terhesség úgy alakul, hogy nem kell komplikációra számítani, s az anya otthon maradhat. Ez azonban csak a kórházi szülés szabályát erősítő ritka kivétel.

Németországban hivatalosan engedélyezett az otthonszülés, s az egészségügyi hatóságok gondot fordítanak arra, hogy az a lehető „legsimábban" történjen. A terhes, illetve szülés előtt álló nő számára a helyileg illetékes hatóságok hivatalból rendelnek ki terhesgondozót, aki a későbbiekben a bábaasszony teendőit is elláthatja. Az egészségügyi pénztár fedezi a felmerülő költségeket. Az egészségügyi szervek nagy súlyt helyeznek arra, hogy a szülésben közreműködő, illetve a szülészi teendőket ellátó bába a lehető legképzettebb legyen. A bábaképzés szerves részét jelenti az egészségügyi képzésnek, s a szülésben csakis ilyen képzettséggel, illetve végzettséggel rendelkező bába vehet részt. A szülés előtt álló nő számára azt ajánlják, hogy a biztonság kedvéért jelentkezzen be az illetékes területi kórházba, amely probléma esetén azonnali segítséget nyújt. A hivatalos hatósági engedélyezés ellenére az otthonszülés viszonylag ritka, száz szülésből mindössze egyszer fordul elő.

Franciaországban nagyon ritka az otthonszülés: az évi 800 ezer újszülöttből alig ötszázat érint – ez a franciaországi szülések 0,5 százalékát jelenti. A törvények nem tiltják az otthonszülést, de nem is szabályozzák pontosan. A francia orvosok nagy többsége biztonsági okokra hivatkozva nem támogatja az otthonszülést. Ha az otthonszülés az anya vagy a gyermek halálával végződik, a közreműködő szülésznő vagy orvos szabadságvesztéssel büntethető. A felmérések szerint a francia nők negyede szívesen szülne nem kórházi körülmények között, de Franciaországban alig hatvan szülésznő vállal otthonszülést, hiszen annak minden egészségügyi felelősségét nekik kell vállalniuk és korlátaikat is ők határozzák meg.
A tavalyi otthonszülések 91 százaléka problémamentesen zajlott, egyetlen többszörös fejlődési rendellenességgel született gyermek halt meg szülés közben. Komplikáció esetén a szülésznő kötelessége a kórházba szállítást megszervezni, ez az esetek tíz százalékában történik meg. Franciaországban ugyanakkor a kórházi szülések többségénél sincs jelen orvos. A kismamákat a szülésznők fogadják, vizsgálják meg, végzik el a gátvágást. Az ügyeletes szülész-nőgyógyász csak komplikáció esetén a szülésznő kérésére, illetve császármetszés vagy ikerszülés esetén vezeti le a szülést.

Mind Belgiumban, mind Hollandiában létezik az otthonszülés intézménye, és nem is kell hozzá feltétlenül szülészorvos: elég, ha szakképzett szülésznő vezeti le a szülést. Belgiumban két évvel ezelőtt engedélyezték a szülésznők közreműködését. Az azóta készült statisztikák szerint egyelőre csupán a szülések egy százaléka történik otthon. Valószínű, hogy a szám emelkedik majd, mert a szülésznő igénybevétele sokkal olcsóbb, mint az orvosé. Hollandiában nagyobb hagyománya van ennek a gyakorlatnak, ott a szülések 30 százaléka zajlik otthon és semmilyen statisztikailag kimutatható kockázatot nem jelent: Hollandiában a világon az egyik legalacsonyabb a szüléskor bekövetkező, illetve perinatális elhalálozások aránya.
Belgiumban internetes honlapról is kiválasztható az otthoni szülést levezető, erre feljogosított, kellő szakismerettel rendelkező szülésznő. A társadalombiztosítás 100 százalékban téríti a közreműködését, valamint 12 szülés utáni látogatást, leszámítva az utazási költségeket. A szülésznő a szülés utáni napokban minden nap legalább egy órát köteles a kismamával tölteni, segíteni neki. A szülés után legkésőbb egy héttel orvosnak kell megvizsgálnia az újszülöttet. Hollandiában a szülésznő mellett olyan gondozónő – úgynevezett "kraamzorg" – költségeit is téríti a társadalombiztosítás, aki az első napokban segít a kismamának tisztába tenni az újszülöttet, ételt készít, kimossa a fehérneműt.

Az Egyesült Államokban az újszülöttek alig 1 százaléka (kevesebb mint 40 ezer csecsemő) jön világra otthon vagy anyasági otthonban, amelyből összesen 145 működik az USA-ban. Az otthonszülést választó nők többen vannak a nyugati-délnyugati államokban, többségük idősebb, alacsonyabb iskolázottságú, férjezett és fehér. A nővéri végzettséggel és külön szakvizsgával rendelkező szülésznők mindenhol, a nővéri képesítéssel nem rendelkező szülésznők viszont csak 38 államban segíthetik a szülést a terhes nő otthonában vagy szülőotthonokban. Az otthonok csak szülész-nőgyógyász szakorvossal működhetnek, aki bármikor elérhető, és mindegyik mögött kell lennie egy háttérkórháznak, ahová komplikáció esetén az anyát beszállíthatják. Egy 2000. évi felmérés szerint az otthonszülések 87 százalékában sem az anyát, sem az újszülöttet nem kellett kórházba szállítani.

Az Egyesült Királyságban folyamatosan növekszik az otthonszülések aránya, nem utolsósorban az állami kórházakban időről időre fellépő kórházi fertőzések hatására. A tavaly született több mint 700 ezer brit csecsemő 2,5 százaléka otthon jött a világra; az arány 2000-ben 1,98 százalék volt.
Az otthonszülésnek és a bábaság intézményének komoly hagyományai vannak: amíg a II. világháború utáni munkáspárti kormány létre nem hívta a mindenki számára ingyenes, teljes körű ellátást biztosító állami egészségügyi szolgálatot (NHS), a családok zöme nemigen engedhette meg magának a kórházi szülést és utógondozást. A hagyomány erejét jelzi, hogy II. Erzsébet királynő is mind a négy gyermekének otthon adott életet.
Jóllehet az NHS létrejötte óta aktívan kampányol a kórházi szülés mellett, a kismamákat nem kötelezi erre törvény. Ha az otthonszülés mellett döntenek, a területileg illetékes kórház hívásukra köteles bábát és szükség esetén ellátó szakszemélyzetet küldeni. Ezt azonban a kórházak gyakran megtagadják, arra hivatkozva, hogy nincs elég szülésznőjük, és bába helyett sok esetben mentőt küldenek a kismamáért. Az otthonszülés mellett kardoskodó kampányszervezetek ezt a gyakorlatot elítélik. Az egyik ilyen szervezet, a The Good Birth Company azt tanácsolja a vajúdóknak: ha az NHS azt kéri, menjenek be a kórházba, csak annyit mondjanak, hogy megindult a szülés, várják a megfelelő szakembert, majd tegyék le a telefont.

MTI