Jubileumi díszoklevél-átadó az ÁOK-n

A Nagyvárad téri Elméleti Tömbben tartott rendezvényt dr. Bánhidy Ferenc nyitotta meg, aki tiszteletét és köszönetét fejezte ki a jubilánsok felé, akik tanították és tanítják ma is a fiatalabb generációkat, átadva nemcsak a szakmai tudást, hanem az emberi példákat is.

Dr. Hunyady László, az ÁOK dékánja ünnepi beszédében hangsúlyozta: a jubilánsok annak idején nem foglalkozást, hanem hivatást választottak, mégpedig a legszebb és egyben legnehezebb hivatást: az orvosit. Fél évszázad, vagy még több év munkáját áldozták arra, hogy beteg embertársaikon segítsenek, tanítsanak vagy éppen az emberi tudást, a megismerést szolgálják. A dékán úgy fogalmazott: az, hogy az elmúlt évtizedekben tapasztalt számos probléma és nehézség ellenére a magyar egészségügy szakmai színvonala még mindig nemzetközi értelemben véve is magasra értékelhető, a jubilánsok és pályatársaik áldozatos munkájának köszönhető. Ma azért vagyunk itt, hogy az egyetem és a kar nevében megköszönjük az Önök helytállását – emelte ki.

A dékán beszédében szólt az egyetem által az elmúlt évtizedekben elért eredményekről is, kitérve egyebek mellett arra, hogy a betegellátás terén ma a Semmelweis Egyetem Magyarország egyik legnagyobb egészségügyi ellátó intézménye, ahová 5 kontinens több mint 70 országából érkeznek tanulni, a tudományos kutatás területén pedig nemzetközileg is elismert teljesítményt nyújt. Mindezt a nemzetközi rangsorokban elfoglalt helyezések is megerősítik.

Felhívta ugyanakkor a figyelmet az orvoselvándorlás veszélyeire is, így például arra, hogy ezzel megszakad a tudás és a tapasztalatok átadásának láncolata, márpedig ez jelenti a magyar egészségügy szakmai színvonalának garanciáját. Az elvándorlás megállítása érdekében történtek előremutató lépések az utóbbi időszakban, de további intézkedések szükségesek az orvosok és az egészségügyi dolgozók munkakörülményeinek, anyagi és erkölcsi megbecsülésének rendezése érdekében – jelentette ki. Hangsúlyozta, hogy az orvosi hivatás gyakorlása során igen fontos szerepe van az empátiának, és nagy szükség van arra, hogy a tapasztaltabb orvosok ennek jelentőségét is megtanítsák fiatalabb kollégáinknak. Az empátia az orvosok embertársaik iránt érzett szeretetéből fakad, mely mindenkiben ott lakik, aki ezt a hivatást választotta – tette hozzá.

A díszokleveleket dr. Bánhidy Ferenc és dr. Hunyady László adta át a jubilánsoknak. Összesen 235 jubiláns volt jelen, ketten rubin, 16-an vas, 30-an gyémánt és 187-en arany diplomát vehettek át.

Az arany díszokleveles orvosok nevében dr. Schaff Zsuzsanna professor emerita szólt. Örömét fejezte ki, hogy számos kollégával ma is találkozik a napi munka során, ami annak a tanúsága, hogy sokan aktívak még az évfolyamból, és a számukra legfontosabb értékeket, szellemi képességeiket és tudásukat használni tudják. Visszaidézte az egyetemi éveket, megállapítva, hogy a régi képeket nézegetve is szembeötlő, hogy mindig vidámak voltak. Ennek oka, hogy fiatalok voltak, tanulhattak, mégpedig kiemelkedő személyiségektől, mesterektől, akik hatalmas tudás birtokában voltak. Nagyon jó, hogy ennyien itt vagyunk, és egy olyan hivatásra gondolhatunk vissza, melyet szeretünk ma is – mondta.

A rubin díszokleveles orvosok nevében dr. Csollány Károly főorvos mondott köszöntőt, aki visszaemlékezett arra, hogy 1940-ben 240 orvostanhallgató lépett be a képzésbe. Sok munkával, szorgalmas tanulással telt az ifjúságuk – jegyezte meg. Szólt arról, hogy a múltnak hálával, a jelennek szolgálattal, a jövőnek felelősséggel tartozunk, és ő e bölcsességet szem előtt tartva vezette életét. Kitért a hosszú élet titkára is, mely tapasztalata szerint a rendszeres életmódban és a jó gének öröklésében rejlik, nagyon fontos ugyanakkor a test és szellem folyamatos karbantartása.

Az ünnepségen fellépett a Semmelweis Kamarazenekar, Takács Bence Ervin előadóművész verseket mondott, dr. Sasváry Erzsébet Katalin arany díszokleveles orvos pedig saját szerzeményű, Orvosnak lenni című versét adta elő.