Ilyen a gyermekellátás Ukrajnában
Évek óta támogatja a kárpátaljai magyarokat a Katolikus Karitász, legutóbb orvosi műszereket és élelmiszert is vitt nekik. A Magyar Hírlap riportja.
Écsy Gábor atya, a szervezet országos igazgatója ezúttal azért utazik Kárpátaljára, hogy orvosi műszereket adjon át két, gyermekeket ápoló intézményben. Útjára a Magyar Hírlap kísérte el.
Első utunk Ungvárra, a városi gyermekkórházba vezet. A kórház udvarán egy feltűnően öreg betegszállító autó áll, mintha őrizné a felújított pulmonológiai osztályt – amelynek rendbehozatalát bútorokkal, működését pedig orvosi műszerekkel támogatta a Karitász –, amely mintha más, szebb kórházhoz tartozna. Itt, a harmadikon az intézmény orvosigazgatója vezet körbe minket, az egyik üres kórteremben megtörténik az eszközök jelképes átadása. Azért jelképes, mert amit kaptak, már mindet használják. A doktor szívesen beszél az elengedhetetlen és látványos fejlesztésekről, hálával említi, köszöni a magyar hozzájárulásokat. Szerinte a segítség lelki oldala is fontos, jó, hogy a római katolikus egyház is képviselteti magát a görögkatolikus mellett, és persze az sem mellékes, hogy sok a magyar ajkú beteg. Azt is tőle tudjuk, hogy az emelet korszerűsítésére állami forrást kaptak, ami csak azért bír hírértékkel, mert ezt a szektort sokáig nagyon elhanyagolták. Kormányzati segítséget általában nem várnak, örülnek, ha a kötelező ellátási, működési feladatokra jut pénz.
Az épületen belüli kontrasztot az is jól mutatja, hogy a második emeleten – amelynek közelgő felújítását egyébként ígéri a városvezetés – például nem fotózhatunk. Ami a számokat illeti: a százezres lélekszámú városban lévő intézmény több mint húszezer ungvári és tizenhatezer járási gyermek ellátásáért felelős. Akit itt nem tudnak ellátni, azt Munkácsra viszik. A kórháznak egyetlen, huszonnyolc éves mentőautója van, amelyet továbbindulásunk előtt nekünk is megmutatnak.
Következő úti célunk éppen Munkács, a megyei kórház gyermekonkológiája, ahol jobb állapotok fogadják a látogatót. Bár a használaton kívüli mosodaépület látványa alapján ezt nehéz elhinni. Lehangoló. Az intézmény nem kórháznak épült, az onkológia 1999-ben költözött az egykori gyermekotthonba. A helyiségek elrendezése és a kisméretű kórtermek inkább kollégiumra, mintsem kórházra hasonlítanak, s gyógyítási célokra nem a legalkalmasabbak ugyan, de változásra itt sem számítanak.
Az osztály magyar ajkú főorvosa mégis lelkesen vezet körbe minket, és a kórtermekben is enged képet készíteni. Előtte röviden összefoglalja: a jó- és rosszindulatú daganatokat egyaránt kezelik náluk, amely feladatot az európai normák szerint igyekeznek teljesíteni. Ez persze megfelelő felszerelést is igényel, amelyhez most a Karitász által adományozott infúziószabályozó készülék jelenti a legnagyobb segítséget, hiszen az eszköz automata és programozható is. Közben megtudjuk, az osztály egyik legnagyobb gondja az elégtelen szellőzés volt, ami miatt „ázásszerűen” penészedtek a falak. Az ígéreteket követően tavaly kiépített levegőztető rendszer javít a benti levegő minőségén.
Ami a számokat illeti, az onkológus elmondja azt is, tavaly negyvenkét súlyos esetet diagnosztizáltak, a betegek kétharmadát a megyeiben kezelték. A nagyobb daganatokat nem itt operálják, hanem Kijevben, ha pedig további férőhelyre lenne szükség, úgy oldják meg, hogy a legkevésbé súlyos állapotú esetet hazaküldik. A megyei kórházban egyébként tizenkét osztály működik, és az ellátási körzete – az egész munkácsi járás – is elég nagy.
Az onkológiát tekintve fordított tendencia mutatkozik, mint Ungváron. Három évvel ezelőttig ugyanis gyógyszerek és műszerek tekintetében nagyjából nyolcvan százalékig el voltak látva, most viszont az orvosságok egy nem elhanyagolható részét a szülők (!) veszik meg, mert az egészségügyi kormányzat szerint a rákgyógyításra fordítható összeget a megelőzésre kell költeni. Ez a prevenció a tüdődaganatosok körében – ahol kétharmad részben a dohányzás a kiváltó ok – logikus érvnek hat, viszont egy négyéves gyermek hasüregi daganata kapcsán egész egyszerűen képtelenség a gyógykezelése helyett életmódváltásról beszélni. Az ilyen nehéz helyzetekben az jelenthet reményt, ha a kezelést Magyarországon – például Debrecenben – tudják folytatni, de ezt a szülők még alapítványi támogatásokkal sem biztos, hogy megengedhetik maguknak.