Hogyan lesz az orvostörténeti kérdésekből izgalmas kulturális közügy?
Varga Benedek, az MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár igazgatója kapta idén a Múzeumcafé Díjat, írja az Index.
„Melyek voltak Varga Benedek »erős évei«, milyen teljesítményeire lehet büszke, melyek voltak azok az évek, amelyeket pályája csúcspontjainak tekint?” – tette fel a kérdést laudációjában Gréczi Emőke, a MúzemCafé főszerkesztője, idézve a díjazottal a lapban megjelent interjút, majd A sebesült Görgei, A Semmelweis ikon és Az erényöv titkos történetei című emblematikus kiállításokat sorolta fel a Varga Benedek által vezetett Semmelweis Orvostörténeti Múzeumból.
Varga Benedekkel A kritikai gondolkodás alapvető követelmény címmel közölt beszélgetést a MúzemCafé. Ebben Varga kifejti, hogy munkájakor arra törekedett, hogy „azok a múzeumok, amelyeket vezetek vagy vezettem, érdekesebb, izgalmasabb, fontosabb és elismertebb múzeumokká váljanak. Hogy a kollégák elfogadják, a közönség pedig ráébredjen, hogy a múzeum szellemi alkotás. Közösségi szellemi alkotás, amelyet számos hivatás művelői és egyben a közönség interakciója, akár pusztán a reakciója közösen teremt meg.”
Mint mondta, az orvostörténelem prezentációja a múzeumokban Antall József és munkatársainak tevékenysége előtt többnyire az orvosi szakágak fejlődésének a bemutatásáról szólt. Ez nyilván eléggé szűk közönséget jelent. Hogyan lehet úgy átalakítani a mondanivalót, hogy az orvostörténelem alakulását befűzzük a kulturális, művelődési és társadalomtörténeti jelenségekbe? Hogyan tudjuk az orvostörténelmet kiemelni az általános történelmi tudás mellékes területéből, a történetírás függelék fejezeteiből? Hogyan tudjuk olyan jelenségként bemutatni, ami nem csak az orvosi-egészségügyi hivatást űzők érdeklődésére tarthat számot? Alapvetően ez volt a kérdés és ma is ez – fogalmazott. Antallék azt a megoldást választották, hogy a magyar nemzeti történeti elbeszélés nagy korszakait egészítették ki az orvosi-egészségügyi gondolkodás, praxis és államszervezés szempontjaival. „Ebben a megközelítésben persze továbbra is a politikatörténeti és államszervezési megközelítés dominált, mégis nagyon fontos előrelépés volt. Amiben szerintem túlléptünk rajtuk, hogy nem egyszerűen azt mondtuk, hogy az orvostörténelmi tudás kiegészítheti az egyéb történelmi tudást, és így pontosabb és árnyaltabb képet ad a politikum megértésében, hanem azt, hogy a politikum területén túl milyen mértékben befolyásolta a történelem alakulását az emberi testről, a betegségekről és az egészségről való gondolkodás és a gyógyítás intézményesítése.”
A teljes írást ITT olvashatja
