Gyógyszerügyi Egyeztető Fórum: Egy ország számára lehetne példaértékű a párbeszéd
A konstruktív megoldások keresése, a nyitottság egymás problémái iránt az egész iparág jövőjét szolgálja – hangzik el az átfogó nagyinterjúban a PharmaOnline-on.
Mintegy másfél év telt azóta, hogy meg-, illetve újjáalakult a Gyógyszerügyi Egyeztető Fórum (GYEF), amely konszenzussal szeretné a döntéshozó felé a szereplők, a szektor érdekeit képviselni, javaslatokat tenni. Mint tudjuk, több változás is történt az elmúlt időszakban a szervezetek életében, gondoljunk csak a Hungaropharma vezérigazgatói posztján, a HGYSZ-ben vagy az innovatív egyesületben történt személyi változásokra. Ez az oka annak, hogy legutóbbi, 2022. őszi beszélgetésünk óta nemigen történt előrelépés a GYEF életében?
Feller Antal (F. A.): Nem gondolom, hogy bármi ilyen jellegű, az átalakulásokkal kapcsolatos oka lenne a megszólalás hiányának. Sokkal inkább arról van szó, hogy nagyon nehéz és nagyon sok, mélyreható változást előrevetítő időszak van mögöttünk. Mi ezen időszak alatt megpróbáltuk az együttműködés leghatékonyabb formáit kialakítani, belső folyamatainkra figyelni, illetve elindult egy nagyon komoly belső körben végzett munka; elsősorban arra igyekeztünk fókuszálni.
Akkor azt ígérték, mielőbb letesznek az államtitkár asztalára egy rövid-, egy közép- és egy hosszú távú elképzelést, s lényegében meghatároznak egy prioritási sorrendet is, hogy minek a felülvizsgálatára, orvoslására mikor kellene sort keríteni. Hol tart ez a munka?
Zlinszky János (Z. J.): Előző interjúnkat követően, 2022 őszén elkészült egy rövidebb anyag az ágazat helyzetéről, és abban voltak javaslatok is. Bemutattuk az összefogást, hiszen akkor a három alapító szervezethez már csatlakoztak az innovatív és a generikus gyártók is; lényegében lefedetté vált az egész gyógyszerellátási rendszer a gyógyszergyártástól egészen a gyógyszertárakig.
Közben volt egy kamarai választás is. Az elnököt, aki a GYEF munkájába az előző ciklusa alatt nem kapcsolódott be, újra megválasztották. Hankó Zoltán viszont azóta is számos egyeztetést folytatott a kormányzati szervekkel, bár saját nyilatkozata szerint a korábbi stratégiai együttműködést azért nem írták újra alá, mert az mára lényegében kiüresedett. Mit jelent ez a GYEF szempontjából? Esetleg most lehet esély a kamara bevonására?
Lukácsné Fodor Enikő (F. E.): A kamarai választások lehetőséget teremtettek arra, hogy a kollégák átgondolják, milyen irányt válasszanak. Új, fiatal, dinamikus kollégák kerültek a vezetésbe, akik erős motivációval rendelkeznek a megújulásra, illetve arra, hogy be kell látni: szükség van arra, hogy a szakmai szervezetek együtt dolgozzanak. Mindebben nagyon fontos szerintem a GYEF szerepe; ahogyan eddig is, most is azt mondjuk, várjuk a kamarát. (...)
És mi a további menetrend? Mit gondolnak prioritásnak, mivel fogják megkeresni az egészségügyi kormányzatot? Miben tudnak először konszenzusos álláspontot találni?
Z. J.: Úgy gondolom, fontos volt megtalálnunk azt a három nagy csapásirányt, ami mentén el kell indulnunk. Hosszú távon meg kell nézni a gazdasági fenntarthatóság, finanszírozhatóság kérdését. Ez mindhárom szegmensre igaz. Akkor lesz gyógyszertár, ha fenntartható. Akkor lesz gyógyszer-nagykereskedő, ha fenntartható, és a gyártók akkor fognak Magyarországra hozni terméket, vagy ami még jobb lenne, itt gyártani, fejleszteni, ha az fenntartható. Az együttgondolkodás elején járunk, de azt tudni kell, hogy évente 115 millió gyógyszerész–beteg találkozás van, amiben óriási potenciál rejlik. Nagyon hangzatosan elindultak különféle szolgáltatások, de ma, ha bemegy egy patikába a beteg, azon kívül, hogy megkapja a gyógyszerét, szóban kap tanácsadást, jó esetben esetleg mérnek vérnyomást vagy vércukrot – de ezzel már vannak fenntartásaim – érdemes volna ezt a potenciált jobban kihasználni. A második fókusz a szolgáltatások. Nemrégiben látott napvilágot a hír, hogy Angliában bizonyos terápiás esetekben bevonják a gyógyszerészeket a kezelés megkezdésébe. Az elképzelés mögé tettek 650 millió font támogatást, de a magam részéről azt is megnézném, mennyit takarítanak meg ezzel a háziorvosi oldalon. Ezen adatok tükrében úgy vélem, mind gazdaságilag, mind pedig társadalmilag komoly előrelépés történhet. A harmadik csapásirány, amit mindannyian tapasztalunk a GYEF-ben: a munkaerőhiány és ennek a problémának a megoldása, tehát a képzési rendszer. (...)
F. A.: Véletlenül sem szeretnénk abba a hibába esni, hogy a GYEF csak vár valamit… És itt vissza is csatolnék a gyógyszerész-utánpótlás és a gyógyszertári dolgozók kérdésre: nagyon sokat beszélgettünk az elmúlt időszakban arról, hogy mi, az ágazat szereplői hogyan tudjuk vonzóvá tenni ezt a területet a középiskolások számára, hogy egy következő lépésben a gyógyszerészi vagy az orvosi hivatást válasszák. Amikor a GYEF a jövőről gondolkodik, akkor keresi a maga szerepét és azt is, hogy mit tud beletenni ebbe a rendszerbe, milyen javaslatokkal tud a kormány felé fordulni. A már elhangzott angliai példa nagyon jó lehetőséget és jövőképet adhat a gyógyszerészet számára is, hogy olyan új szolgáltatásokat vezessen be, amivel tehermentesíteni tudja az egyébként szintén nehéz helyzetben lévő háziorvosi ellátást. Annak érdekében pedig, hogy ehhez a gyógyszerészeknek idejük és energiájuk szabaduljon fel, sokat tud tenni az ellátási lánc többi szereplője is. Ha például bizonyos terheket leveszünk a gyógyszerészetről, például a készletezés, a készlettervezés területén, vagy segítünk az adminisztrációs terhek csökkentésében, az időt adhat számukra arra, hogy felkészüljenek újfajta szolgáltatások nyújtására. Ez nyilván nem megy egyik napról a másikra, és csak közösen a kormányzattal tud megvalósulni, emiatt szeretne a GYEF egy három-, ötéves vagy akár hosszabb távú jövőképet kialakítani. Jelenleg ez a legfontosabb, amivel foglalkozunk, hogy aztán tudjunk javaslatot tenni a szektor többi szereplője és a kormányzat felé is. Az említett angliai példa is része annak a kezdeményezésünknek, hogy bemutassuk a már működő „jó gyakorlatokat”. (...)
Z. J.: Remélem, a kormány is felismeri azt a lehetőséget, tudást, ami a GYEF keretei között adott. Bízom benne, hogy elindul egy olyan jogszabályalkotás, ami pozitívabban lendíti előre a lakossági gyógyszerellátást. Nagyon remélem, véget ér az a gyakorlat, hogy szervezetek önállóan próbálnak megoldani problémákat más szervezetekkel való együttműködés helyett. Ha a magángyógyszerészek tudnak a hálózatosokkal egy asztalnál ülni, pedig nem értenek egyet mindenben, de megbeszélik a problémákat, megtalálják azt az utat, amin közösen együtt tudnak menni, akkor más is megtehetné ugyanezt. Nem kellene a feszültségeket folyamatosan gerjeszteni. Ma, ha egy pályaválasztás előtt álló tizenéves az ágazatról olvas, akkor szinte csak negatív híreket lát a gyógyszer-kiskereskedelemről. Ki akar olyan pályát választani, ahol a szakma szépsége és sikeressége helyett a hírek mindig csak a gondokról és problémákról szólnak?
Talán példát adhatnának az egész országnak…
F. A.: Igen. Tulajdonképpen ennek is örülnénk… Reméljük, hogy ez a párbeszéd példaértékű lesz.
A teljes beszélgetést ITT olvashatja
