Globális rendelés
Daniel Ubani minden angol beteg rémálma. A nigériai születésű, Németországból érkezett ügyeletes orvos már első, 2008-as angliai munkanapján a megfelelő fájdalomcsillapító adag tízszeresét adta be egy idős betegnek Cambridge mellett. A páciens meg is halt.
Ubani esete ráirányította a figyelmet a kérdésre: vajon megfelelő képzettséggel érkeznek-e a szigetországba – akár csak az Európai Unión belülről is – a külföldi orvosok, nővérek. A BBC minapi tudósítása szerint a Nagy-Britanniában névjegyzékbe vett doktorok immár több mint egyharmada külföldön szerezte meg a végzettségét, a mintegy 240 ezer praktizáló orvosból 150 ezer csak a „hazai”.
A brit sajtó mostanában is rendszeresen ír a munkájukkal kapcsolatban felmerült kétségekről. Ezek egy része a külföldiek hiányos nyelvtudásához kapcsolódik. Az angol betegek Jan Middleton esetétől sem nyugodtak éppen meg. Az agyműtéten átesett asszony kénytelen volt a 999-es segélyhívót tárcsázni, ugyanis a nővér nem értette meg, mit akar...
Bár a szóban forgó londoni kórház fenntartója sebtében nyelvi teszteket vezetett be, van egy általános probléma: a vonatkozó európai uniós irányelv (és egy brit törvény) nem teszi lehetővé az Általános Orvosi Tanács (GMC) elnevezésű szakmai szervezetnek a külföldiek nyelvtudásának rendszeres ellenőrzését. – Elfogadhatatlan, hogy a jelenlegi rendszer megengedi: megfelelő angoltudás nélkül is praktizálhassanak orvosok az Egyesült Királyságban – füstölgött a GMC szóvivője, elismerve ugyanakkor: a jövevények „alapvetően hozzájárulnak egészségügyi rendszerünkhöz”. Az egyik idézett példa szerint egy pszichiáter félreértette betege szavait, és összekeverte a páciens rossz emlékeit felidéző visszatérő gondolatokat a hallucinációval.
Vannak más problémák is. A hétfői The Daily Telegraph arról írt, az NHS, a brit egészségügyi ellátórendszer európai irodája azért lobbizik: módosítsák úgy az uniós jogszabályt, hogy ne vállalhasson munkát például olyan nővér, aki húsz éve nem is járt betegek közelében. Kiütköznek a külföldi orvosok „kulturális különbségei” is.
A doktorok maguk is elismerték: szokatlan volt számukra, hogy a fehér köpenyesek a szigetországban nem teljhatalmú urak, ahogyan otthon azt megszokhatták. A gyógyítási folyamatot pedig bizony részletesen el kell magyarázniuk, hogy a páciens maga hozhassa meg döntését a saját egészségéről. Továbbá: a titoktartást, a betegadatok bizalmasságát a briteknél igen komolyan veszik.
A teljes cikk a Népszabadság Online-on olvasható.
