Csernobil egészségügyi következményei

1986. április 26-án reggel a svédek jöttek rá elsőként Európában, hogy a Szovjetunióban atomerűmű-baleset történhetett. Diplomáciai úton azonnali felvilágosítást kértek Moszkvától, ám a szovjet kormányszervek tagadtak. Mihail Gorbacsov május 14-én beszélt először a balesetről a nyilvánosság előtt. Több mint két évtizeddel később még mindig több millió ember (különböző becslések szerint 5–8 millió) él a csernobili radioaktív szennyezés által mérgezett területeken. A gőzrobbanás, majd égés következtében ugyanis igen veszélyes anyagok is a levegőbe kerültek. A legnagyobb mennyiségben kiszabadult – de távolról sem az egyedüli – radioaktív anyag, a cézium 137-es izotópjának (¹³⁷Cs) felezési ideje kissé meghaladja a 30 évet, ugyanúgy, ahogy a stronciumé is, a baleset radiológiai (és így egészségügyi) következményei még évszázadokig jelentkezni fognak. Nem véletlen, hogy van olyan falu az egykori reaktor közelében, ahová 900 évig tilos a belépés.
A világon az eddigi legnagyobb, atomreaktorban történt robbanás legintenzívebb hatása három szomszédos volt szovjet tagországban, a ma már független Ukrajnában, Fehéroroszországban és Oroszországban jelentkezett. A következményeket azonban jóval több országban érzékelték. A robbanás során kiszabadult cézium-137 több mint fele a légkörön  keresztül eljutott más európai országokba. Legalább tizennégy európai ország (Ausztria, Svédország, Finnország, Norvégia, Szlovénia, Lengyelország, Románia, Magyarország, Svájc, Csehország, Olaszország, Bulgária, Moldávia és Görögország) területén haladta meg a radioaktivitás a 37 kBq/m² szintet, ami már szennyezésnek minősül.
A szörnyű baleset egészségre gyakorolt rövid és hosszú távú hatása még mindig nem ismert teljes egészében, sőt, az ellentmondásos adatok között is nehéz kiigazodnia annak, aki többet szeretne megtudni. A legfrissebb, az Orosz Tudományos Akadémia közreműködésével végzett egészségügyi kutatás adatai szerint a problémák sokkal szélesebb körűek lehetnek, mint ahogy az eddig publikált tanulmányok jelezték. Például a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 2005-ös jelentése „csupán” 4000-re becsüli a robbanás miatt bekövetkező halálesetek számát. Ám a közelmúltban nyilvánosságra hozott adatokra alapozott becslés szerint csak Fehéroroszországban, Oroszországban és Ukrajnában mintegy 200 ezer ember halt meg a baleset következményei miatt 1990 és 2004 között. Igaz, ezek csak számítások, nincsenek dokumentált, hatóságilag hiteles mérésekkel alátámasztva.
A Greenpeace által is felkarolt tanulmány négy csoportot különít el az érintetteken belül. Elsőként számolnak a mentésben résztvevő munkásokkal (likvidátorok), köztük a polgári és  katonai személyzettel, akiket helyreállítási munkálatokra és a reaktort beborító szarkofág felépítésére vezényeltek a helyszínre. Majd a súlyosan  sugárszennyezett területekről (az erőmű 30 kilométeres körzetében) kitelepítettekkel, illetve a kevésbé (de még így is súlyosan) sugárszennyezett területek lakosaival, és végül az első három csoportba tartozó családokba született gyermekekkel.
A kutatók hangsúlyozzák, ma már egyértelmű, hogy a csernobili balesetből származó radioaktív sugárzás következtében valóban megugrott a rákos megbetegedések száma. A három leginkább érintett, ex-szovjet országban drámaian megnőtt a pajzsmirigyrák előfordulási gyakorisága, a kiszabadult radioaktív jód nagy mennyisége miatt. (A pajzsmirigyráknak hosszú a lappangási ideje, így még további megbetegedésekkel is számolni kell.) A likvidátorok körében, illetve az ő gyermekeinél leukémiát is diagnosztizáltak. De ugyanúgy nőtt a gyomor-, tüdő-, mell-, vastagbél-, csontvelő- és nyirokrendszeri rákok előfordulása. De nemcsak a rákkal fizetünk az emberi mulasztásért, a kiszabadult radioaktív anyagok belégzése a légzőrendszert is károsította, tüdőasztmát, krónikus hörghurutot okozva. Sőt, genetikai rendellenességeket is előidézett a káros izotópok nagy mennyisége, Ausztriában, Németországban és Norvégiában is jegyeztek már fel a csernobili baleset következményének tulajdonított kromoszomális elváltozásokat.
Ugyanakkor az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a 4000, főleg gyerekeknél regisztrált pajzsmirigyrákos megbetegedés - kilenc halálesettől eltekintve - gyógyulással végződött. Hangsúlyozzák, hogy ők nem találtak bizonyítható növekedést a leukémia és egyéb rákos megbetegedések gyakoriságában, amely a balesettel összefüggésbe hozható lenne. Mihail Balonov, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szakembere, aki a baleset idején a Szovjetunióban volt tudós, egyenesen arról beszélt, hogy "a baleset következményei döntően gazdasági és pszichológiai jellegűek, nem egészségügyi vagy környezeti problémák."
A Greenpeace szerint valószínűtlen, hogy csak Oroszországra, Fehéroroszországra és Ukrajnára korlátozódnának a baleset hatásai. Európa-szerte keletkezett tanulmányok mutatták ki a csernobili balesetnek tulajdonítható születés előtti sugárfertőzés lehetséges hozzájárulását a spontán vetélésekhez, az alacsony születési súly kialakulásához, a gyermekhalandóság növekedéséhez. Szerintük bármely leírás, amely a következményeket a balesetnek tulajdonítható több rákos haláleset számának megbecsülésével igyekszik kifejezni, rendkívüli módon leegyszerűsíti a valójában okozott szenvedések széles skáláját.

Forrás: hvg.hu