Amiben az amerikai és a magyar orvosok helyzete hasonlít

Néhány éve Kaliforniában egy akkor 78 éves érsebész egy nőbeteget operált. A betegnek a műtét után tüdőembóliája keletkezett, mely azonnali életveszélyes állapotot idézett elő. A sebész a műtős és az asszisztencia igyekezete ellenére nem tette meg azt, amit késedelem nélkül tennie kellett volna, a beteg pedig meghalt.

A riasztó történet még négy évig tovább folytatódott, mert noha a kórház azonnal jelentette az esetet Kalifornia állam illetékes egészségügyi hatóságainak, ennyi időbe telt, míg a hivatal intézkedett. A sebész ez idő alatt zavartalanul folytathatta tevékenységét - szerencsére a tragikus esethez hasonló nem történt.

"Részletes ideggyógyászati és pszichológiai vizsgálatokat végeztünk" - nyilatkozta William Norcross, a bizottság elnöke. "A sebésznek súlyos látászavara volt, térbeli tájékozódását is alkalmatlannak találtuk, keze rosszul mozgott, értelmi képességei pedig rosszabbak voltak, mint azt bárki is elképzelhetné". Mindezek ellenére senki sem vette észre ezeket a zavarokat, és senki nem szólt, hogy tenni kellene valamit" - tette hozzá.

A sebésztől azonnal bevonták a működési engedélyét. A történet most azért került nyilvánosságra, mert az orvosi kamara tájékoztatása szerint az amerikai orvosok között mind többen a hetvenes éveik körül járnak, sokan pedig már túl is vannak ezen a koron.

Egy 2006-ban végzett felmérés azt vizsgálta, hogy a sebészeti beavatkozások eredményét milyen módon és mértékben befolyásolja a műtétet végző szakorvos életkora. A tanulmány egyértelműen kimutatta, hogy gyakran végzett és szövődmény nélkül zajló operáció esetén a hatvanas és a fiatalabb sebészek eredményei között nem volt különbség. Ezzel szemben, ha valamilyen bonyodalom támadt, az idős szakorvosok operálta betegek halálozása mérhetően megnőtt.

Az Egyesült Államokban általánosan kötelező szabály nincs a korosodó orvosok képességvizsgálatára, több intézményben azonban már végeznek ilyen méréseket.

A magyarországi helyzet

Bár egészen konkrét adatok nincsenek arra nézve, hogy a mintegy 36 ezres orvosi kar hány százaléka lehet nyugdíjas, tény, hogy sok nyugdíjas korú dolgozik Magyarországon is, mert egyre több közöttük a rászoruló. Altorjay András a Magyar Orvosokért Alapítvány kuratóriumának tagja néhány hónapja nyilatkozott a Medical Tribune-nek a kérdésben. Szerinte egy szám nem is mondana túl sokat. Önmagában az a tény ugyanis, hogy valaki elérte a korhatárt, nem jelent semmit. Sokan a nyugdíjas korúak közül lélekben még nem érzik magukat nyugdíjasnak, így nem is hagyják abba a munkát és nem is vállalják a seniorságot. Mindezt az Altorjay András által hatodik éve, az országban egyedüliként szervezett senior orvostalálkozók is alátámasztják.

– Az első alkalommal pénteki napra tettük a rendezvényt, de sokan kérték, hogy tegyük át inkább szombatra, mert dolgoznak – mesélte Altorjay doktor.

A kamarai vezető szerint minden hivatásrendben dolgozó, így a pedagógusok, a papok és a bírók is hasonló gondokkal szembesülnek. Ennek eredménye, hogy akinek a sok munka és alacsony bér mellett nem futotta a sokat emlegetett öngondoskodásra, az szenved, szorul, számol, nélkülöz – fogalmazott Altorjay, aki szerint a hivatással rendelkezők élete mégis kihívásokkal és sikerekkel teli, amiről önként általában nem szívesen mondanak le akkor sem, ha nyugdíjassá válnak. Akkor inkább megpróbálnak félállásban, fürdő- vagy receptvizsgáló ellenőrző főorvosként tovább dolgozni; keresnek valamilyen részfoglalkoztatási lehetőséget, hacsak nincs a háttérben valamilyen súlyos betegség.

A Medical Tribune korábbi anyagát itt olvashatja.