A gender-identitást igenlő egészségügyi ellátás tudománya

2015 példa nélküli év volt néhány iparilag fejlett országban a transzgender jogok elismerése szempontjából, írják sajtóközleményükben a The Lancet összeállításának szerzői, majd hozzáteszik: ennek az elismerésnek azonban meg kell jelennie világszerte a transzgender emberek egészségi állapotának javítását célzó erőfeszítések támogatásában és javításában is.

A The Lancet összeállítása a transzgender emberekkel foglalkozó egészségügyi szakemberek egyesületének (World Professional Association for Transgender Health; WPATH) 24. tudományos szimpóziuma alkalmából született, az írásokban a transzgender közösség tagjai is közreműködtek. A cikksorozat bemutatja, hogy milyen a transzgender emberek egészségi állapota a világ különböző országaiban.

Bár a tanulmányok rámutatnak, hogy számos ország közegészségügye elmulasztja a gender-sokféleség felismerését, ezért a transzgender emberek egészségi állapotával kapcsolatos tudásunkban alapvető hiányosságok vannak, a szerzők azt hangsúlyozzák, hogy eleget tudunk erről a marginalizált csoportról ahhoz, hogy azonnal cselekedjünk.

Az általános populációban a születéskor férfi neműnek bejegyzettek között 0,5 és 1,3% közöttire tehető a transzgender emberek aránya, míg a születéskor nőneműnek bejegyzettek között 0,4–1,2%. Ha az alacsonyabb értékekből extrapolálunk, és 5,1 milliárdos felnőtt népességet (15 éves vagy idősebb) veszünk alapul, akkor is 25 millió transzgender ember él világszerte, akik jogait rendszeresen megsértik, előítéletekkel és diszkriminációval, továbbá bántalmazással szembesülnek, az így kialakuló marginalizáció pedig további katasztrofális hatással van fizikai és mentális egészségi állapotukra. E társadalmi és jogi környezet következtében a transzgender emberek körében igen magas, 60% körülire tehető a depresszió előfordulása. Mivel családjuk és munkahelyük gyakran elutasító velük szemben, nagyobb az esélye, hogy kockázatos viselkedési módokat követnek (pl. szexmunka vagy droghasználat), és az általános populációval összehasonlítva 50-szer nagyobb körükben a HIV-fertőzés esélye. Igen elterjedt a transzgender emberek elleni erőszak is: 2008 és 2016 között világszerte 2115 dokumentált gyilkosság történt, míg sok más hasonló eset jelentését minden bizonnyal elmulasztották.

Sam Winter, az egyik tanulmány vezető szerzője (Curtin University, Ausztrália) nyilatkozatában elmondta, hogy a transzgender emberek sokszor szembesülnek olyan egészségügyi kihívásokkal, amelyet azok az előítéletek gerjesztenek, amit a jogalkotásban és az egészségpolitikában érhetünk tetten. Mint a professzor kifejti: ennél a közösségnél jelenik meg a legnyilvánvalóbb módon a jogok és az egészségi állapot kapcsolata. (A cikksorozatban részvevő többi szerző intézményi háttere: University of Sheffield, UK; Johns Hopkins University, USA; United Nations Development Programme).

Európában is van még nyolc olyan állam, ami nem ismeri el a transzgender emberek jogait, továbbá világszerte 17 országban sterilizációval fenyegetik őket. A leghaladóbb törvényeket Argentínában, Dániában, Máltán, Írországban és Norvégiában találjuk; ezekben az országokban a gender elismerése a személy deklarációján alapszik, és az adminisztrációs folyamat egyszerű. Az argentin és a máltai jog explicite kijelenti, hogy a transzgender embereknek joguk van a megfelelő egészségügyi ellátáshoz. Számos ország – köztük Új-Zéland, Ausztrália, Nepál, Pakisztán és India - afelé halad, hogy a jogi rendszer elismerje, a férfi és a női genderen túl egyéb nemi identitások is vannak.

 A cikksorozat szerzői számos teendőre hívják fel a figyelmet, így pl. szükségesnek tartják, hogy

• a WHO diagnosztikai kézikönyvének 2018-ban esedékes felülvizsgálatakor távolítsák el a „mentális és viselkedéses zavarok” fejezetből a transzgender diagnózist, és az kerüljön át a „szexuális egészséggel kapcsolatos állapotok” közé.
• A WHO fontolja meg a „gyermekkori gender inkongruencia” diagnózis elvetését, mivel annak alkalmazása serdülőkor előtti gyermekek estében nagyon ellentmondásos, ehelyett inkább nyújtson segítséget a gyermekeknek abban, hogy megértsék saját gender identitásukat.
• A transzgender emberek egészségi ellátásának finanszírozása, beleértve a feminizáló és maszkulinizáló hormonok költségeit, történjen ugyanolyan alapon, mint az összes többi egészségügyi ellátás.
• Képezzék az orvosokat – különösen a körzeti orvosokat, pszichiátereket és reprodukciós specialistákat - arra, hogy megértsék a transzgender emberek egészségügyi szükségleteit.
• Az iskoláknak is toleránsabbá kell válniuk, a tanárokat is képezni kell arra, hogy megértsék a gender-kérdéseket.
• Az antidiszkriminációs törvényekben szerepeljenek a transzgender emberek jogai is.