Az elmúlt néhány évben az SGLT2-gátlókkal (elsősorban a dapagliflozinnal és az empagliflozinnal) végzett klinikai vizsgálatok lenyűgöző eredménnyel zárultak. Szignifikáns mértékben csökkentették az összes, valamint a szív- és érrendszeri (CV) halálozást bizonyos betegcsoportokban, a szívelégtelenség miatti kórházi felvételeket, a CV eseményeket és az albuminuria progresszióját, ha diabeteses, vagy nem diabeteses betegek kezeléséhez adták hozzá.

Jelen cikkben az életből merített esettanulmányokkal próbálom szemléltetni azon differenciál diagnosztikailag nehéz, illetve terápia rezisztens eseteket, ahol a háziorvos által adott terápiák nem működtek és végül a diagnózist bőrgyógyász állította fel, illetve indította el az adekvát terápiát.

A magas vérnyomás betegség ellátása a szűréstől kezdve a diagnosztikán és a kezelésen át multidiszciplináris feladat. A háziorvosi praxisközösségek a jövőben ideális teret nyújthatnak ebben a munkában a bővülő akkreditált hipertónia-ellátóhelyek hálózatával közösen.

A szívelégtelenség nem jelent egységes patológiai diagnózist, sokkal inkább jelent klinikai szindrómát, egyben rendkívül súlyos, világméretű népegészségügyi problémát is.

A HFrEF miatt kezelt betegek kezelésében egyik fontos cél a halálozás, ezen belül a hirtelen szívhalál gyakoriságának csökkentése. Az ICD-kezelés hatékonyan csökkenti a ritmuszavar eredetű hirtelen szívhalál előfordulását, és megfelelően kiválasztott betegcsoportokban ezáltal a teljes halálozást is.

A csökkent ejekciós frakcióval kísért szívelégtelenség belgyógyászati terápiája jelentős fejlődésen ment át az utóbbi néhány évtizedben, miután több olyan hatásos gyógyszer is forgalomba került, melyek alkalmazásával szignifikánsan csökkenthető a morbiditás és mortalitás.

A szívelégtelenség napjaink egyik számos kihívást jelentő kardiológiai betegsége. Magas a halálozása, komoly hospitalizációs teherrel jár annak ellenére, hogy számos új gyógyszeres és műszeres terápiás beavatkozással rendelkezünk.

Az Európai Kardiológusok Társasága (ESC) 2021 augusztusában az éves konferenciáján újította meg a korábbi, 2016-ban kiadott, a szívelégtelenség (SZE) kezelésére vonatkozó irányelveit (1,2).

A PROVE-HF vizsgálat igazolta, hogy azoknak a csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelen (HFrEF) betegeknek származik előnye a szívelégtelenség kezeléséből, akiknél jelentős NT-proBNP csökkenést lehet elérni viszonylag rövid idő alatt, és az NT-proBNP-t sikerül alacsonyan tartani.

Miközben a szívelégtelenség definíciója orvos-generációnként változik, abban mindenki megegyezik, hogy a diagnózis alapja a dyspnoe és az oedemaképződés észlelése.