Mind a vérzéses, mind a nemkívánatos ischaemiás események száma növekszik az életkorral, ami ronthatja az antikoagulánsok előny-kockázat profilját idősebb betegeknél. A szerzők előny-kockázat elemzéseket végeztek a rivaroxaban előny-kockázat profiljának az életkor függvényében történő változásának a felmérése érdekében, nonvalvularis pitvarfibrillációban (NVPF) vagy vénás tromboembóliában (VTE) szenvedő betegeknél. Az elemzés a rivaroxaban pozitív előny-kockázat profilját igazolta a komparátor gyógyszerekkel összehasonlítva, NVPF-ban vagy VTE-ban szenvedő idősebb betegeknél, akiknél az előny-kockázat arány az életkor előrehaladtával egyre inkább a rivaroxaban előnyét mutatta.

A célzott terápiák, így a biologikumok (bDMARD) és a szintetikus célzott betegségmódosító gyógyszerek (tsDMARD) nagy áttörést hoztak a gyulladásos reumatológiai kórképekben, így rheumatoid arthritisben (RA) szenvedő betegek kezelésében.

A gyulladásos bélbetegségek (IBD) számos komorbiditással társulhatnak. Az elmúlt években nagy hangsúlyt fektettek az IBD-s betegek fokozott vénás és artériás tromboembóliás rizikójára, melynek hátterében a megváltozott patofizológiájú véralvadási kaszkád véleményezhető.

Az apixaban kezelés a thromboembolia előfordulási gyakoriságának csökkenésével társul pitvarfibrillációban (PF) szenvedő elhízott betegek körében, és jelentősen csökkenti az összmortalitás kockázatát. A korábbi aggodalmak ellenére az apixaban a warfarin hatékony és biztonságos alternatívájának bizonyult PF-ben szenvedő, elhízott betegek körében.

Mára a direkt orális antikoagulánsok (DOAC) jelentik pitvarfibrilláció vagy vénás thromboemboliák esetén az elsőként választandó véralvadásgátló terápiát.

Kutatók a JAMA Network Open folyóiratban megjelent cikkükben új bizonyítékokkal szolgáltak arra, hogy a posztmenopauzális hormonterápia közben alkalmazott sztatinok csökkentik a vénás thromboembólia kialakulásának kockázatát.