A honfoglaló magyarság szellemi műveltségéről meglehetősen hiányosak az ismereteink. A kutatás előtt két lehetőség áll, egyfelől megpróbálja a gyér adatokból felépíteni a hajdani hitvilág néhány részletét, másfelől a régészeti tárgyi anyagot igyekszik értelmezni.

A Kárpát-medence egész területéről, az összes régészeti időszakból sem került elő annyi trepanált koponya, mint a honfoglaló magyarok temetőiből – állítja Bernert Zsolt, a Magyar Természettudományi Múzeum antropológusa. A sebek ellátási módja alapján arra is következtetni lehet, mikor történt a váltás a pogány és a keresztény világ orvoslási technológiája között.

Az inka gyógyítók képzett agysebészek voltak, az általuk végzett koponyalékelést a páciensek kilencven százaléka túlélte - derült ki egy amerikai kutatás során, amelyet a The American Journal of Physical Anthropology legújabb számában publikáltak. .

Görög régészek olyan koponyát találtak, amelynek tulajdonosán 1800 évvel ezelőtt valószínűleg agyműtétet végeztek - a fiatal nőt vagy a sebészeti beavatkozás alatt, vagy röviddel utána érte a halál. Annak ellenére, hogy az ókori írásokban szép számmal található utalás ilyen kényes beavatkozásokra, Görögországban nemigen bukkantak trepanált koponyákra.

Kelta koponyák titkai Az Írországtól a Fekete-tenger vidékéig közös kulturális örökségünket létrehozó ókori keltaság kutatása különösen aktuális feladat ma, amikor az európai egység ideája a realitás tartományába került – hangsúlyozta a Mindentudás Egyetemén tartott november 29-i előadásában Szabó Miklós régész, akadémikus. Magunk a kelták gyógyításról fennmaradt leleteiről tájékozódtunk. Ausztriában eddig 25 olyan sírt találtak, amelyben még életében átlyukasztott koponyacsontú kelta nyugodott. E sírok különféle korokban keletkeztek, és nagy segítséget jelentenek az ókori gyógyítási módszerek feltárásában. A kereszténység előtt közel fél évezreddel is a lélek halhatatlanságát hirdető kelták a földi dolgokat egyáltalán nem tartották fontosnak, viszont hittek a halál utáni életben, ezért a halott minden kedves dolgát vele temették. Az alsó-ausztriai Pottenbrunnban 562 tárgy – elsősorban ékszer – került elő a kelta sírokból. Használati eszközöket – vésőt, kést, fűrészt, csonttűt – főként ott találtak, ahol bizonyos jelek alapján a később druidáknak nevezett gyógyítók nyugodtak. Két tárgy különösen felkeltette a kutatók figyelmét: a spirál alakú eszközök vasból, illetve csontból készültek. A vastárgy penge és fűrészes felület kombinációja, félköríves nyúlvánnyal. Az archeológusok egyetértenek abban, hogy a multifunkcionális eszköz egyik felhasználási területét a mágikus rituálék jelentették, de a gyógyítás nyersanyagainak feldolgozásakor is ehhez nyúltak elődeink. A legvalószínűbb, hogy ez volt a későbbi trepanálófűrész elődje, és kis kerülővel a görög kultúrkörből érkezett Közép-Európába. Az operáltak fele túlélte a kelták gyógyító célú koponya-trepanációit – következtet az ásatások leleteiből Maria Teschler-Nicola, a bécsi történeti múzeum antropológus professzora. A terápiás – korszakonként más és más eszközökkel végzett – koponyalékelés a csiszolt-kőkorszak (neolitikum) óta létezik Európában. Nem tudjuk, mely korokban vágták és mikor vájták a léket, de az alsó-ausztriai (Guntramsdorf, Katzelsdorf) leletek feltárása óta ismerjük sajátos lyukasztó eszközüket.