A szédülés és egyensúlyzavar a klinikai gyakorlat gyakori, heterogén eredetű tünetegyüttese. A differenciáldiagnosztika a jóindulatú perifériás kórképektől az életet veszélyeztető centrális okokig terjed, ezért strukturált megközelítést igényel. A szédülés ellátásának kulcsa a szindrómaalapú triázs, a standardizált bedside tesztek szakszerű alkalmazása, a célzott képalkotás és a bizonyítékokon alapuló, lépcsőzetes terápia. 

A GLP-1 és GIP receptorokra ható gyógyszerek képesek lehetnek csökkenteni az alkoholfogyasztás iránti vágyat, ezáltal új irányt nyithatnak az addiktológiai terápiák fejlesztésében.

Neuropathiáról beszélünk a perifériás vagy az autonóm idegek szerkezeti- vagy funkcionális károsodása esetén, melyek jellemzően érzészavarokat, motoros működési zavarokat vagy vegetatív diszfunkciókat eredményezhetnek.

A munkaképesség az egyén testi és lelki egészségi állapotának és funkcionális képességeinek azon mértékét írja le, amely lehetővé teszi, hogy az érintett az adott munkahelyi környezetben megfelelő tevékenységet végezzen.

Az epilepszia komplex gondozása számunkra szerencsére mindennapos gyakorlat. Egy komplex teamben dolgozunk, amelynek tagjai a neurológusok mellett gyógypedagógusok, pszichológusok és neuropszichológusok. Közhelyszámba megy az a maimonidészi mondás, hogy mi nem a betegséget, hanem a beteget kezeljük, aki szenved tőle. Mégis fontos kiemelni, különösen egy olyan komplex, a fejlődésre, és ezen belül a személyiségfejlődésre ható betegség esetén, mint az epilepszia.

A felnőttkori ADHD és annak kezelésére vonatkozó ismeretek és terápiás lehetőségek terén jelentős fejlődésnek lehetünk tanúi.

Lassan telt meg a Parlament előtti terület a napfényes szombat délutánon, de a nőttön- növekvő tömeg végül betöltötte a térre vezető utcákat is. Hogy végül több ezren demonstrálták személyes jelenlétükkel a Magyar Orvosi Kamara felhívására, hogy jobb egészségügyet akarnak, az bizonyos, de voltak, akik 10-12 ezer főre becsülték a morajló sokaságot. Ők azzal az üzenettel térhettek haza: „folytatjuk”.

A mindennapi neurológiában a fejfájás rendkívül gyakori panasz és gyakori beutaló diagnózis. A Global Burden of Disease Study szerint 2010-ben világszinten a tenziós fejfájás volt a második, a migrén pedig a harmadik leggyakoribb betegség.

Olyan új agyi mechanizmusra mutatnak rá, amely terápiás lehetőségeket nyithat a stresszhez kapcsolódó problémák kezelésében.

A „kettős diagnózisú” pácienst rendkívül nehéz felismerni. Gyakran csak a két probléma egyikét azonosítják. A mentális rendellenességgel diagnosztizált betegek egyik része tagadja az ivást vagy a droghasználatot, míg a másik felénél a szerhasználat elrejtheti a mentális rendellenességet.