A függőségek változása – hol tartunk most?
A szekunder adatelemzés és klinikai megfigyelések alapján kirajzolódik, hogy a hagyományos drogok mellett az új pszichoaktív szerek és a digitális környezethez köthető függőségek egyre nagyobb társadalmi és egészségügyi terhet jelentenek. Az adatok pontatlansága ellenére a tendenciák jól mutatják a fogyasztási minták átalakulását, amit a globalizáció, az online piac és a társadalmi értékrend változása erőteljesen befolyásol. Fontos hangsúlyozni a prevenció és a korai intervenció fontosságát, valamint a családi és közösségi kapcsolatok megerősítésének szerepét a függőségek visszaszorításában. Az integrált, biológiai, pszichológiai, szociális és spirituális megközelítés, valamint a digitális térben történő tudatos jelenlét elengedhetetlen a jövő addiktológiai kihívásainak kezeléséhez.
A függőségek kérdésköre az elmúlt évtizedekben alapvető társadalmi és egészségügyi problémává vált, amely a biológiai, pszichológiai, szociális és spirituális tényezők komplex kölcsönhatásán alapul. A szerhasználati és viselkedési addikciók egyaránt jelentős terhet rónak az egészségügyi ellátórendszerre, a családokra és a társadalomra. A pontos érintettségi adatok azonban mindmáig csak becsülhetők, hiszen a függőség gyakran rejtve marad a felismerés hiánya, a szégyen és a tagadás miatt. A hagyományos drogok mellett napjainkban egyre nagyobb figyelmet kapnak az új pszichoaktív szerek, valamint a viselkedési addikciók, mint a szerencsejáték-függőség, az online térhez kapcsolódó függőségek vagy a munkafüggőség. A függőség multidimenzionális jelenség, amelyben az orvosi, pszichológiai, társadalmi és gazdasági aspektusok egyaránt megjelennek. Az említett tényezők miatt fontos a magyarországi helyzetet is figyelembe véve áttekinteni a függőségek változását az elmúlt évtizedekben, a legfontosabb tendenciákat, kockázati tényezőket és a prevenció lehetőségeit.
A szekunder adatelemzésre és klinikai megfigyelésekre épülő eredmények rámutatnak, hogy a vizsgált jelenségek jelentősége kiemelkedő az egészségmagatartás és a mentális állapot alakulása szempontjából. A források között szerepelnek epidemiológiai vizsgálatok (például ESPAD, EMCDDA), valamint hazai kábítószer-jelentések és egészségügyi ellátási adatok. A viselkedési addikciók tömeges megjelenése, a serdülőkori kockázati tényezők változása, valamint az új típusú szerhasználati minták egyaránt a kockázati magatartásminták átrendeződésére utalnak. Az adatok kvalitatív összevetése a főbb tendenciák azonosítását, illetve a jelenségek társadalmi és pszichológiai hátterének értelmezését teszi lehetővé.
A korábbi statisztikai módszerek pontossága
A szerhasználati függőségek gyakoriságának vizsgálata között sok módszer megjelenik, például az ellátásba kerülő szerhasználók számának, a lefoglalt drogok és az eladott alkohol mennyiségének, a májelégtelenségben elhunytak vagy a hepatitis C-fertőzések számának mérése. Mindezekből csak következtetéseket, esetleg tendenciákat lehet megfigyelni, mivel a nehezen mérhető adatokat még számos új körülmény is befolyásolja, például a hepatitis C-fertőzés modern terápiája, vagy az ártalomcsökkentésre használt, egyszer használatos tű-fecskendő program a patikákban, a házilag készített pálinka (évente 86 liter előállítása) adómentessége, drogok beáramlásának szaporodó lehetőségei (online platformok), kifinomult módszerek az elrejtésben (drogok impregnálása anyagokra).
Szerhasználati trendek, változások
A magyarországi szerhasználat alakulása jól tükrözi a globális trendeket. Az 1980-as években az opiátszármazékok, a máktea, a nyers ópium és a kodeintartalmú gyógyszerek, valamint a barbiturátkészítmények domináltak, melyek elsősorban elérhetőségük miatt terjedtek. A 90-es évek elején új korszak kezdődött: megjelentek a klasszikus szerek, a heroin, az LSD, a kokain, a marihuána és az amfetaminszármazékok. A droghasználók száma ugrásszerűen nőtt, és a tendencia a 2000-es évek elejéig kitartott. 2000-re az opiáthasználók között 4900 regisztrált beteget tartottak nyilván, míg a kannabiszhasználók száma 1800 fő körül mozgott. A kokainhasználat növekedése ekkor még mérsékelt volt, de a 2010-es években új lendületet kapott, különösen a magasabb társadalmi státuszú, tehetősebb családok gyermekei és a versenyszférában dolgozó fiatal felnőttek körében. A használata egyfajta státuszszimbólummá vált. Ugyanakkor paradox módon a marginalizált csoportok, mint a hajléktalanok, prostituáltak, körében is megjelent a kokain és a crack kokain használata.
A 2006–2008 közötti időszak fordulópontot jelentett: megjelentek a „dizájner drogok”, azaz az új pszichoaktív szerek (ÚPSZ), amelyek kémiailag módosított, a tiltólistát megkerülő vegyületek. Ezeket gyakran az interneten keresztül lehetett beszerezni, alacsony áron, „legális” alternatívaként. 2010-ben a mefedron robbanásszerű terjedése volt megfigyelhető: egész, súlyos szegénységben élő falvak aktív korú lakosságát érte el, függőséget és súlyos szociális következményeket okozva. 2013-ban jött létre a „C lista”, az új pszichoaktív anyagok ideiglenes tiltójegyzéke, amely jogi eszközként igyekezett lépést tartani az egyre gyorsabban változó szerkínálattal. Az Európai Drogfigyelő Központ (EMCDDA) adatai szerint évente mintegy 50 új vegyület jelenik meg a piacon, ami a szabályozást és az egészségügyi ellátást is kihívás elé állítja.
Az intravénás szerhasználathoz kapcsolódó fertőzések – hepatitis B, C és HIV – száma az elmúlt évtizedben csökkent, amia tűcsere-, az ártalomcsökkentő programok és a fertőző betegségek hatékony kezelésének köszönhető. Mindezek mellett azonban megjelentek korábban háttérbe szorult fertőzések, mint például a szifilisz, a szerfogyasztók körében. Az EUDA 2025-ös jelentése szerint az egyik legnagyobb egészségügyi kockázat, hogy bármilyen pszichoaktív tulajdonságokkal rendelkező szer megjelenhetett a kábítószerpiacon az utóbbi években, gyakran félrecímkézve vagy keverékek részeként. Ennek következtében a fogyasztók még kevésbé vannak tisztában azzal, hogy valójában mit használnak, mint korábban, ami jelentősen növeli a mérgezés, az akut intoxikáció és a váratlan mellékhatások kockázatát. Emellett egyre többféle, gyakran nagy tisztaságú és erős hatású anyag válik széles körben elérhetővé, amely még a tapasztalt, „rutinos” szerhasználókat is könnyen életveszélyes állapotba sodorhatja.
Alkohol, gyógyszerek és legális szerek
A legelterjedtebb függőséget okozó szer továbbra is az alkohol Magyarországon, ami legalább 800 ezer főt érinthet. Az alkoholhoz köthető halálozások (például májelégtelenség miatt) aránya továbbra is kiemelkedően magas. Az egészségügyi statisztikák szerint a mérgezési esetek több mint fele (52%) alkoholhoz köthető, és évente több ezer ember kerül kórházi ellátásba az alkohol miatt. A nyugtatók, altatók és fájdalomcsillapítók használata szintén növekvő tendenciát mutat. A fogyasztás gyakran továbbra is orvosi recepthez kötött, de nem ritka a gyógyszerek háztartáson belüli továbbadása vagy internetes beszerzése. A nők körében különösen elterjedt a benzodiazepinszármazékok alkalmazása, de egyre több férfi is használja ezeket más szerek hatásának erősítésére, mellékhatásának csökkentésére vagy megvonásos tüneteinek enyhítésére. 2020-ban a véletlen gyógyszermérgezések az összes ilyen eset körülbelül 10%-át, míg a függőségi célú gyógyszerhasználat 27%-át tette ki, és 45 eset végződött halállal.
Új trendek
Új jelenségként terjed a nikotinos, ízesített, eldobható elektromos cigaretta (ELFBAR), amelyet vonzó külsővel, illatos, gyümölcsös párával a gyártók gyakran fiatalokat, akár a 10–14 éves korosztályt célozva dobnak piacra. A termék pontos összetétele ismeretlen, a nikotinsóval átitatott, hevített pára hosszú távú élettani hatásairól nincsenek megbízható adatok, és egy trendi, egészségesnek hirdetett készülék könnyen megteremtheti a nikotinfüggőség alapját. Az online tér és a közösségi média szerepe kiemelkedő a fiatalok szerhasználati szokásainak formálásában, így a prevencióban is fontos az online térben történő tudatos jelenlét hangsúlyozása. A tudatmódosító szerek használata a fiatalok körében gyakran az élménykereséshez, a stresszoldáshoz és a társas beilleszkedés vágyához kötődik. Magyar középiskolások körében jellemző motivációk a „jól akarom érezni magam”, „szórakozni akarok” és a „kortárscsoporthoz való tartozás érzése”. Az amerikai kutatások a szerhasználat kezdetének okai között azt találták, hogy a fiatalok gyakran unalomból, lázadásból vagy menekülés céljából nyúlnak szerekhez.
Viselkedési addikciók
Az elmúlt két évtizedben a viselkedési függőségek tömeges megjelenése figyelhető meg. A szerencsejáték-függőség mellett egyre gyakoribb az enyhébb társadalmi megítélés alá eső munkafüggőség, a társfüggőség, a problémás internethasználat, a mobiltelefon- és közösségimédia-függőség, valamint a videójáték-függőség. A becslések szerint Magyarországon minden negyedik-ötödik ember mutat a telefonhasználattal kapcsolatos kóros mintákat. Az addikció tárgya sok esetben hétköznapi tevékenység, mint például a sorozatnézés vagy az online hírolvasás, amely fokozatosan válik kényszeressé. Mindez a függőség súlyosbodásával ugyanúgy okoz szenvedést az egyénnek és környezetének, mint bármely tiltott vagy legális szer, mentális egészségre gyakorolt következményei pedig az egészségügyi ellátórendszert terhelik.
A függőségek átalakulása jól mutatja a társadalmi változásokat. A korábbi évtizedekben az illegális drogokhoz való hozzáférés korlátozott volt, míg napjainkra az online piac, a globalizáció és a digitalizáció radikálisan növelte az elérhetőséget. Az új pszichoaktív szerek megjelenése példátlan gyorsasággal változtatja a szerhasználati mintázatokat, amihez az egészségügyi és jogi szabályozás nehezen tud alkalmazkodni.
A függőségi magatartásformák terjedésében kulcsfontosságú szerepet játszik a serdülőkori személyiségfejlődés, a családi minták és a genetikai hajlam. A szerhasználat családon belüli előfordulása növeli a kockázatot, a korai kipróbálás pedig erősen korrelál a későbbi függőség kialakulásával. A modern társadalmakban a teljesítménykényszer, az önértékelési problémák és a szorongásos zavarok is hajlamosító tényezőkké váltak.Az ez ellen ható, protektív tényezők közül pedig a pozitív iskolai attitűd, a tanári figyelem és az osztálytársak támogatása bizonyul kiemelkedő fontosságúnak, a kortársi és családi kapcsolatok mellett.A viselkedési addikciók megjelenése új kihívás a prevenció és a terápia számára. A digitális környezetben zajló életmód, a szabadidő passzív eltöltése és az online kapcsolattartás a személyes interakciók visszaszorulását eredményezi, ami fokozza a magány és a szorongás érzését, ez pedig újabb addikciók táptalaja lehet.
Összefoglalás
A függőségek spektruma folyamatosan bővül: a hagyományos szerektől az új pszichoaktív anyagokon át a viselkedési addikciókig. A probléma nem csupán egészségügyi, hanem társadalmi és kulturális kérdés is. A visszaszorítás sikerének kulcsa a megfelelő ismeretek, az érzelemszabályozás fejlesztése, a családi-közösségi kapcsolatok erősítése, valamint a korai intervenció. A fiatalok számára elérhető, biztonságos közösségi terek, a családi minták megerősítése és az iskolai prevenciós programok mind hozzájárulhatnak a szerhasználat kialakulásának csökkentéséhez. A függőségek kezelése integrált szemléletet igényel – orvosi, pszichológiai és szociális, spirituális szinten egyaránt. A jövő kihívása, hogy a digitális világban újra megtanuljunk valódi kapcsolatokat építeni, az élet kihívásaira adekvátabban reagálni, azaz érzelmeinket megélni, viselni, kezelni. Szükséges az emberi kapcsolatok támogató erejét és belső erőforrásainkat használva, megküzdési eszköztárunkat folyamatosan fejlesztve, állandó menekülés nélkül élni.
IRODALOM
1. EMCDDA. European Drug Report. European Monitoring Centre for Drugs and Drug Addiction. 2020;09. DOI: 10.2810/420678.
2. Nemzeti Drog Fókuszpont. Magyarországi kábítószer jelentés 2022. Budapest: Nemzeti Drog Fókuszpont, 2022.
3. World Health Organization. Global status report on alcohol and health, 2021. Geneva: WHO, 2021.
4. ESPAD Group. ESPAD Report 2019: Results from the European School Survey Project on Alcohol and Other Drugs. Lisbon: EMCDDA/ESPAD, 2020. DOI: 10.2810/877033.
5. Kun B, Demetrovics Zs. Viselkedési addikciók. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2020.
6. Nemzeti Népegészségügyi Központ. Egészségügyi statisztikai adatok, mérgezések és halálozások. 2021.
7. Pilling J, Demetrovics Zs.Addiktológia. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2018.
a szerző cikkei




