Az öregedés látható jeleinek késleltetésére, leplezésére számos módszer kínálkozik: elsősorban a bőr textúrájának és pigmentációjának megváltoztatása. A beavatkozások azonban több „banánhéjeffektust” is tartogatnak.

Álfehérjék fizikai kontaktusban A kollagént számos területen alkalmazzák – kozmetika termékek alkotóelemeként csakúgy, mint vérzéscsillapításra, szövetek átstrukturálására. Az orvostudomány fejlődésével felmerült az igény, hogy a természetes kollagénhez mesterséges alkotóelemeket, gyógyszereket illesszenek, amelyek hatásukat lokálisan tudnák kifejteni. Bár kisebb fehérjék aminosav-oldalláncaihoz eddig is kapcsoltak szintetikus anyagokat, a kollagén esetében ez nehezen irányítható, így a próbálkozások sokáig eredménytelenek voltak.Legalább 20-féle kollagéntípus létezik – az emlősökben ez a legváltozatosabb és leggyakrabban előforduló fehérje. Közös vonásuk, hogy molekulaszerkezetük – a többi fehérjétől eltérően – három szálból álló hélix. A Johns Hopkins egyetem kutatói ezt a tulajdonságot aknázták ki. Olyan, legfeljebb 30 aminosav hosszúságú peptideket fejlesztettek ki, melyek a kollagénhez hasonlóan trimerizálódnak és hélix szerkezetet vesznek fel. Ezek a kollagén-mimetikus peptidek (CMP-k) nem kovalens módon módosítják a kollagént, hanem a hasonló szerkezetnek köszönhetően „csak” fizikai kontaktusba kerülnek vele. A CMP-k összetételüktől függően befolyásolhatják a kollagén fizikai és biológiai tulajdonságait. Megváltoztathatják olvadáspontját, ellenállóbbá tehetik környezeti hatásokkal szemben. Amennyiben a CMP-hez polietilénglikolt kapcsoltak, in vitro nem tapadtak le a sejtek a kollagén-mátrixhoz. Ennek a trombus- vagy a hegképződés megakadályozásában lehet jelentősége. Ráadásul a kollagén- mátrixon belül a sejtek elhelyezkedésének a szabályozása lehetővé teszi előre megtervezett struktúrájú szövetek kialakítását.