Bőrfiatalítás: temérdek lehetőség áll rendelkezésre

A beavatkozások azonban több „banánhéjeffektust” is tartogatnak. Sok az irreális elképzeléssel érkező páciens, szép számmal akadnak olyanok, akik csalódottan távoznak a kezelés után. Mivel minden beavatkozás után várható átmeneti vagy maradandó mellékhatás, a részletes tájékoztatás elengedhetetlen.

A bőrtípus elsődlegesen a genetikai tényezőktől függ, de befolyásolja és látható nyomokat hagy a bőrön az életmód, a hormonális egyensúly, a táplálkozás, a káros szenvedélyek, a napsugárzás, sőt a hőmérséklet-változás is. Bőrgyógyászati szempontból az öregedés onkológiai és kozmetológiai problémákat egyaránt felvet. Fiatalításának (rejuvenációjának) nem invazív és invazív lehetőségeit A bőrfiatalítás lehetőségei című keretes írásunkban foglaltuk össze. A két módszer közötti határterületen találhatjuk a mezoterápiát, a Botox-kezelést és a ráncfeltöltő eljárásokat.

Nem invazív módszerek

A kozmetikai termékek skálája napjainkban szinte átláthatatlan. A legújabb technológiával készült krémek hidroxisavakat, glikolsavat, antioxidánsokat, kollagént, retinoidokat tartalmaznak. A mikrodermabrázió fájdalmatlan manuális hámlasztó eljárás, amelynek során az epidermis legfelső rétegét vákuumrendszerben működő kristályszemcsékkel finoman lecsiszolják. A kezelés során az elhalt keratinociták lesodródnak, a másodlagos színeltérések halványodnak, az irhában újonnan képződött kollagén eredményeként a bőr friss, üde benyomást kelt. Elsősorban aknés hegek, pigmenteltérések, striae distensae esetében ajánlott. A kezelés ideje alatt és után fokozott fényvédelem javasolt.

A kémiai hámlasztás lehet terápiás célzatú, amikor a premalignus elváltozásokat távolítják el, illetve esztétikai célzatú, amelynek eredménye a simább, kevésbé ráncos bőr. Az öregedés mértékét, a bőr típusát és az elváltozást figyelembe véve alkalmazhatunk felületes, középmély és mélyhámlasztókat. Minden kezelés 3 fázisból áll: az előhámlasztásból (retinolsavval 2–3 hétig), a hámlasztásból (lásd A kémiai hámlasztás anyagai című keretes írásunkat) és az utókezelésből. Ez utóbbi során mindig szükség van lokális antibiotikumra és fényvédelemre, esetenként szisztémás antibiotikumra, antivirális készítményre, esetleg szteroidra is.

Botulinumtoxin-kezelés

Az átmeneti fiatalodást ígérő toxint a világ 80 országában használják ránctalanításra és a hiperhidrózis kezelésére. Nyolc szerotípusa ismert, ebből az A és B toxint tartalmazó készítmények terjedtek el (Botox, Vistabel, Dysport, Myoblock). A kezelés alapvető kritériuma a jól megválasztott beteg és a megfelelő anatómiai ismeretek. A kozmetológiában leginkább a glabella, a homlok, a szem- és szájkörnyék, valamint a nyak ránctalanításában alkalmazzák. Ellenjavallata a neuromuszkuláris betegség (myastenia gravis stb.), a terhesség és a szoptatás, és kontraindikált aminoglikozid, kinin, tetraciklin, penicillamin szedése alatt is. A hatás a beadás után 5–7 napon belül látható, 3–6 hónapig áll fenn, majd a kezelés megismételhető. A hatékonyság hossza az ismétlések számával arányosan növekedhet. Mellékhatás ritkán kíséri a beavatkozást. Leginkább fájdalom, bevérzés fordulhat elő. Arról megoszlanak a vélemények, hogy a fejfájás valóban a toxin hatása-e. Amennyiben a toxin leszivárog a musculus levator palpebrae területére, átmeneti ptosis és látásromlás lép fel.

Mezoterápia

A minimálisan invazív beavatkozás során a mezodermális képleteket mikroinjekcióval stimulálják. A gyógyászati és kozmetikai anyagok akkor fejtik ki hatásukat a legintenzívebben, ha maximális koncentrációban kerülnek a kezelni kívánt sejtekhez, szövetekhez. Atraumatikus mikroinjekcióval elérhető, hogy különböző mélységben és különböző mennyiségben juttassuk be a kívánt hatóanyagot.

Töltőanyagok

Az ideális töltőanyag biztonságos, biokompatibilis, nem allergizál, nem toxikus, nem karcinogén, stabilan a szövetek közé simul, nem okoz idegentest-granulómát és egyszerű a használata. Noha a választék egyre bővül – sőt, az elmúlt években kisebb forradalom zajlott le ezen a téren –, a tökéletes anyagot még nem sikerült előállítani, bár a legújabbak már megközelítik az elvárások szintjét. A töltőanyagokat összetételük szerint csoportosíthatjuk, így vannak biológiai implantátumok (például szarvasmarha-kollagén, poliszacharid, autológ fibroblaszt, hialuronsav, zselatinmátrix, humán cadaver dermális graft és fascia stb.), és léteznek alloplasztikus implantátumok (amilyen például a szilikon, a poliakrilamid vagy a polimetil-metakrilát).

Másfajta csoportosítás szerint lehetnek ideiglenes (3–6 hónapig tartó), szemipermanens (2–5 évig tartó) és 5 évnél tovább bent maradó permanens töltőanyagok. A legrégebben alkalmazott, szarvasmarha-kollagénnel végzett kezelés előtt allergiatesztre van szükség, mivel a népesség 3–4 százaléka allergiás a kollagénre. A poliszacharid nem fajspecifikus, nem igényel bőrpróbát, miután azonban bakteriális fermentációval állítják elő, proteinallergia előfordulhat. A legtöbb töltőanyag nem tartalmaz érzéstelenítőt, ezért néha nem kerülhető el a lokális érzéstelenítés. Igen népszerű a szilikon, annak ellenére, hogy az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) megtiltotta használatát, mivel kifekélyesedést, gyulladást okozhat, nehéz eltávolítani, és szilikongranulóma is kialakulhat. Egyre elterjedtebb a szintetikus tejsavpolimér, a PLA (New-Fill) alkalmazása. Nagy előnye, hogy nem tartalmaz állati fehérjét, nem allergizál, szemipermanens, 1,5 év alatt lebomlik, töltőhatása azonban nem szűnik meg. A leggyakoribb szövődmény a bevérzés, a zúzódás, a steril tályog, az idegentest-granulóma, ritkábban a lokális zsírnekrózis.