Az új koncepció lényege, hogy az immunrendszert betanítja a tumorok felismerésére, valamint tartós immunmemóriát alakít ki a recidívák ellen.

Az agytumorok kiújulásáért és a terápiarezisztencia kialakulásáért felelős daganatsejtek egy specifikus alcsoportját veszi célba az új kezelés.

Az elhízás megfelelő kezelés nélkül progrediáló, a kezelés abbahagyását követően pedig gyakran recidiváló krónikus betegség, amely a test zsírtartalmának felszaporodásával és ezen belül a diszfunkcionális zsírszövettel (adiposopathia) jellemezhető. Rohamszerű terjedése miatt a világ sok országában már népbetegségnek tekinthető.

Az elhízás krónikus, recidiváló betegség, ezért sikeres kezelése hosszú távú folyamat, amelynek legfőbb eleme a megfelelő diéta alkalmazása. A diéta során alapvető fontosságú a korábbi kalóriabevitel csökkentése.

A rosacea egy krónikus gyulladásos bőrbetegség, mely elsősorban az arc bőrét érinti. Összességében a populáció körülbelül 10%-ánál fordul elő. Leggyakrabban 35 és 50 év közötti nőknél jelentkezik, elsődlegesen fehér bőrű egyéneknél.

Onkológiai betegségek kapcsán fokozott a thrombosis kockázata, mely hozzájárulhat a halálozási arány emelkedéséhez ebben a betegcsoportban. A szerzők egy élő interaktív evidenciákon alapuló adatbázist hoztak létre a különböző terápiás opciók előnyeinek és kockázatainak áttekintésére, melynek alapján megállapították, hogy a magas vérzési kockázatú betegektől eltekintve megfontolandó a direkt orális alvadásgátlók standard kezelésként való használata a tumor-asszociált VTE eseteiben.

Az otitis media (OM) határterületet jelent a gyermekgyógyászat és a fül-orr-gégészet között. Az alap diagnosztika és terápia (vagyis az esetek többsége) a gyermekorvos területe, míg a nem gyógyuló, szövődményes, vagy recidiváló esetek kerül(het)nek a fül-orr-gégészhez. Jelen cikkünkben az akut otitis media (AOM), illetve a savós vagy effúzióval járó középfülgyulladás (OME) diagnosztikai és kezelési kérdéseit elemezzük párhuzamosan.

Az utóbbi évtizedek jelentős változásokat hoztak a nukleáris neurológiában. Az új módszerek bevezetésének világszerte hátráltató tényezője, hogy a finanszírozási lehetőségek csak késve követik a tudományos eredményeket.

A bőrgyógyászati kórképek diagnosztikáját és kezelését alapvetően meghatározó egyik tényező, hogy régiónkban évekre visszamenőleg nem érhető el államilag finanszírozott bőrgyógyászati szakrendelés. Nem csak a Covid miatti lezárások miatt.

Jelen cikkben az életből merített esettanulmányokkal próbálom szemléltetni azon differenciál diagnosztikailag nehéz, illetve terápia rezisztens eseteket, ahol a háziorvos által adott terápiák nem működtek és végül a diagnózist bőrgyógyász állította fel, illetve indította el az adekvát terápiát.