Évtizedes tudományos vitát zárhat le, és új irányt adhat a célzott terápiák fejlesztésének az a felismerés, amely szerint az osteoarthritis nem több, egymástól elkülönülő kórforma összessége, hanem egyetlen betegség, amelyet közös, jól körülírható biológiai folyamatok irányítanak.
Alig maradna hepatológiai beteg, ha egészségesen élnénk – vallja Vitális Zsuzsanna, a Debreceni Egyetem Gasztroenterológiai Klinikájának adjunktusa, akivel nemcsak a népbetegségnek számító zsírmájról beszélgettünk, hanem a hazai egészségügyet fojtogató problémákról is.
A parikalcitol biztonságosan csökkentette a tumor mikrokörnyezetében található fibroblasztok aktivációját, így elérhetőbbé tette a daganatot a kemoterápiás hatóanyagok számára.
A Huntsman Cancer Institute és a University of Utah kutatói által végzett vezetett klinikai vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy egy kombinált prosztatarák‑terápia megakadályozhatja, hogy a betegség egy nehezebben kezelhető formába, az úgynevezett kasztrációrezisztens stádiumba lépjen át bizonyos betegcsoportokban.
Az ILD-k korszerű diagnosztikai algoritmusában a nagy felbontású mellkasi CT-nek központi szerepe van, emellett elengedhetetlen a komorbiditások aktív keresése és kezelése. Az optimális ellátás az ILD-specifikus terápia és a társbetegségek együttes, személyre szabott menedzsmentjével érhető el.
A Parkinson-kór (PK) progresszív lefolyású neurodegeneratív betegség, melynek a négy legismertebb motoros tünete a nyugalmi tremor, a rigor, a bradykinesia és a betegség későbbi stádiumaiban kialakuló tartási instabilitas. A motoros tünetek mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a nem motoros tünetek (NMS) is, melyek már a betegség kezdeti, prodromális szakaszában megjelenhetnek és a betegség előrehaladtával súlyosbodnak. A nem motoros tünetek felismerése és kezelése alapvető fontosságú a betegek életminőségének szempontjából.
A Parkinson-kórban szenvedő betegek kb. 14-40%-ában észlelhetőek az impulzus kontroll zavar (ICD) tünetei. Ezen tünetek szűrése, felismerése a gondozó neurológus számára kiemelt jelentőségű, hiszen az érintett egyén mind saját magára, mind a környezetére veszélyt jelenthet. Az ICD kialakulásának legfontosabb rizikófaktorai a férfi nem, a korai betegségkezdet, a fiatal életkor, valamint a dopamin agonista gyógyszerek szedése. Az ICD kezelése kapcsán elsődleges a dopamin agonista gyógyszer fokozatos dóziscsökkentése, lehetőség szerint elhagyása.