Egy orvos csak a pénzedet veszi el, tíz az életedet is – sokak szerint ez a régi latin mondás ma is éppúgy alkalmazható, mint a történelem során bármikor. A gyógyítás történetére visszatekintve tudniillik bátran kijelenthetjük: az orvostudomány a tévedések története. Mai – tudományos és kísérleti – szemléletünkkel lényegében csak az utolsó kétszáz év eredményeit értékelve állíthatjuk, hogy az orvostudományt olyan egyenes ívű fejlődés jellemzi, amelyben csak kisebb zsákutcák találhatóak. Kezdetekben a legjobb esetben csupán hatástalan, de gyakran kifejezetten káros és fájdalmas beavatkozásokat is gyógyításnak nevezték, s ennél csak az eljárásokat megalapozó babonás (tév)eszmerendszerek tűnnek mai szemmel riasztóbbnak. Amikor például Nemes Csabát, az idén megjelent pazar kiállítású Orvostörténelem című könyv szerzőjét arra kértük, határozza meg, véleménye szerint melyik volt az orvostudomány öt legnagyobb tévedése, több mint húsz tételből álló listát küldött, és hozzátette: a jelentős hibák kavalkádja ezzel még korántsem teljes.

Csúfak, de csodálatosak Negyvenévente találkozom a piócával. Végtére is mit kezdjen az ember ezekkel a csillogó, fekete férgekkel? A véredet kívánják – és az orvosod nekik is adja. De mert eme élősködő belső kémiai folyamatai nagy újdonságnak számítanak, gondoltam, szóba hozom a dolgot. Az első találkozás gyermekkorom emléke, amikor csíkászni indultunk nagyapámmal a sárréti lápvilágba. Nekem derekamig ért a nádas vize. Egyszer csak csípő fájdalmat éreztem a lábam szárán és sírva felkiáltottam. Nagyapám egykedvűen odatotyogott hozzám, levett valami undorító puhányságot a fájdalom helyéről, mire megszűnt a kínzó érzés is. „Nadály” – mondta. Mifelénk ez a pióca népies neve. Régebben a falusiak úgy szereztek kiegészítő jövedelmet, hogy piócát gyűjtöttek: belegázoltak a természetes vizekbe és összegyűjtötték a lábukra tapadt állatokat.A csípős élményt, amennyire lehetett, igyekeztem elfelejteni. Majd csak akkor rémlett fel újra, amikor a kilencvenes években ezeket olvastam egy külföldi lapban: „Szombat éjszakánként egy kis rögbicsapat állít be egy dél-walesi farmra. Ezek a rettenthetetlen sportemberek megacélozták akaratukat, hogy kipróbáljanak egy ősi gyógymódot. Idegesen adják át a pénzt és veszik át az ellenértékét, egy fekete, nyálkás, gilisztaszerű jószágot. Ezen a farmon nincsenek juhok, lovak, tehenek – csak piócák.