A The Lancet Infectious Diseases folyóiratban megjelent cikkben a világjárványt okozó SARS-CoV-2 vírus szöveti perzisztenciája és a poszt-Covid vagy long-Covid szindrómának nevezett hosszú távú tünetekkel jelentkező betegség közötti asszociációt értékelték.

Az alábbiakban összefoglalt tanulmány szerzői a pitvarfibrillációban stroke-prevenció céljából alkalmazott alvadásgátló szerek hatásossága és biztonságossága szempontjából alapvető jelentőségű terápiás perzisztenciát elemezték. Az adatok azt jelzik, hogy az apixaban a non-perzisztencia kisebb kockázatával társult, mint a dabigatran, a rivaroxaban vagy a warfarin.

A vénás thromoembolia kezelésének fontos része az orális alvadásgátló kezelés. Amennyiben a háttérben nem tranziens kockázati tényező áll és vérzés szempontjából a beteget kis kockázatúnak tartják, megfontolandó a 6 hónapon túli antikoaguláns terápia. A kimenetelek szempontjából alapvetően fontos a betegek perzisztenciája. Jelen tanulmány szerzői azt találták, hogy az apixabannal kezelt betegek csoportjában 12 hónap elteltével nagyobb volt a gyógyszerszedés mellett következetesen kitartó betegek aránya, mint warfarinkezelés kapcsán.

Az egészségügyi ellátás alapja a csoportmunka, melyben a dolgozók egymás munkáját támogatva, illetve azt kiegészítve vesznek részt.

Az Osaka Metropolitan University kutatói a Scientific Reports hasábjain számoltak be új felmérésük eredményeiről, amely szerint a fertőzöttek több mint fele szenved hosszú- vagy poszt-Covid szindrómában.

A kardiológia itthon és a civilizált országokban egyaránt képes volt évekkel meghosszabbítani a népesség várható élettartamát.