Számos megfigyeléses vizsgálatban találtak összefüggést a posztmenopauzás hormonpótlás és a petefészekrák nagyobb kockázata között. A legújabb, a JAMA júliusi számában közölt vizsgálatban dán kutatók prospektíven követtek 900 ezer nőt (50–79 évesek), és értékelték a petefészekrák kialakulását, valamint a betegek részére rendelt gyógyszereket tartalmazó adatbázist.

A fogamzásgátló tabletták eddig mintegy 200 ezer nőnél előzték meg a petefészekrákot – derült ki egy brit epidemiológiai központ metaanalíziséből. A fokozottan veszélyeztetett nők esetében nagyobb a védő hatás. Százezer halálesetet és kétszázezer új, petefészekrákkal összefüggő megbetegedést előztek meg világszerte az antikoncipiensek az elmúlt fél évszázad alatt – állítja az oxfordi onkológus-nőgyógyász munkacsoport a Lancet hasábjain (2008;371:303–14). Hozzáteszik: a tablettaszedés terjedése, illetve a tablettát szedő nők idősödése miatt ezek a számok tovább nőnek majd; a következő évtizedekben évente akár harmincezer új eset megelőzésére is számíthatunk.   Az orális antikoncipiensek és a petefészekrák csökkent incidenciája közötti kapcsolatot már régen felvetették. Azt azonban, hogy ez populációszinten milyen mértékű, eddig nem sikerült meghatározni.   Míg a fogamzásgátlók alkalmazása a reproduktív életkorra jellemző, a betegség idős korban jelentkezik. Azok, akik 40-50 éve kezdték el a készítményeket szedését, most jutnak abba az életkorba, amikor a petefészekrák gyakorisága meredeken emelkedik. Ezért most gyűlnek azok az adatok, amelyek a betegség és az antikoncipiens-alkalmazás összefüggéseire mutatnak rá. Három vizsgálattípus A metaanalízis 45 epidemiológiai vizsgálat adatait dolgozta fel: azokat a közleményeket, amelyek 2006 januárjáig legalább 100 fő bevonásával vizsgálták a betegség és a gyógyszerszedés közötti kapcsolatot. Az antikoncipiens-alkalmazásra, gyógyszerszedésre, hormonpótló terápiára vonatkozó adatok mellett a szociodemográfiai jellemzőket, az anamnesztikus információkat – beleértve a családi anamnézist, alkoholfogyasztási és dohányzási szokásokat – is bekérték a vizsgálatok vezetőitől, és mindezt közös adatbázisban összesítették. Végül 21 ország 13 prospektív, valamint 19 populációs és 13 kórházi kontrollt alkalmazó vizsgálatának (eset-kontroll tanulmányok) 23 ezer ováriumkarcinómás és 87 ezer kontrollként közreműködő nő adatát dolgozták fel. A rákbetegek többségénél 45–65 éves kor között állapították meg a daganatos betegséget. Negyedével csökkent rizikó A petefészekrákos nők 31, míg a kontrollok 37 százaléka alkalmazott fogamzásgátló tablettát; az előbbi csoportban ennek ideje átlagosan 4,4, az utóbbinál 5,0 év (a legrövidebb alkalmazás 2, a leghosszabb 18 év) volt. A fogamzásgátló tabletták szedésének védő hatása mindhárom vizsgálattípus esetében egyértelműen jelentkezett: a készítményeket egykor szedőknél az átlagos relatív kockázat 0,73-nak adódott. A daganatképződés veszélye az alkalmazás minden öt éve után 20 százalékkal csökkent; azoknál a nőknél, akik 15 évig szedtek antikoncipienst, már csak fele volt azokhoz képest, akik soha nem szedték.   A kockázatot számos egyéb tényező (etnikai hovatartozás, képzettség, családi anamnézis stb.) is befolyásolhatja, így a kimutatott összefüggéseket ezek alapján korrigálták. Az elemzések azonban azt mutatták, hogy a fogamzásgátlók relatív kockázatot csökkentő hatását ezek kevesebb mint 1 százalékban befolyásolhatják. Az viszont nyilvánvalónak tűnik, hogy az eredetileg fokozottan veszélyeztetett nőknél a védő hatás kifejezettebben megnyilvánul. Meddig tart? Az adatok alapján nincs jelentősége annak, hogy mikor kezdi el valaki szedni a fogamzásgátlót. Az sem befolyásolja a hatást, hogy valaki az első gyermeke születése előtt vagy utána szed ilyen készítményt. Az viszont fontos kérdés, hogy mennyi ideig állhat fenn az antikoncipiensek védő hatása. Úgy tűnik, az erre adott válasz az idő előrehaladtával változik. Azoknál, akik 10 éven belül hagyták abba szedésüket, 29 százalékkal, akik 10–19 éve szedték, azok körében 19 százalékkal, akik pedig 20 évnél is régebben alkalmazták, körülbelül 15 százalékkal csökken a relatív kockázat. Valamelyes védelem még 30 évvel a szedés abbahagyása után is kimutatható.   Az 1960-as évek óta lényegesen változott a fogamzásgátlók összetétele: ösztrogéntartalmuk például a felére csökkent. Ennek ellenére az alcsoportelemzések arra utalnak, hogy az összetétel lényegében nem befolyásolja a védő hatást. Ez jelezheti azt, hogy nem a hormonok közvetlen hatása, hanem a petefészek-működés szuppreszsziója lehet kedvező.