A 3. fokozatú neuroendokrin tumorok (NET G3) a magas malignitású neuroendokrin daganatok körülbelül 20%-át teszik ki, és ezen entitás közelmúltbeli azonosítása számos megválaszolatlan kérdést vetett fel a kezeléssel kapcsolatban. Ezeknek a betegeknek a prognózisa rosszabb, mint az 1-2. fokozatú jól differenciált NET-ben szenvedőké, de jobb, mint a 3. fokozatú rosszul differenciált neuroendokrin karcinómában szenvedőké. A jelenlegi konszenzusos nyilatkozat célja, hogy eloszlassa a bizonytalanságokat, és feltárja a NET G3-as betegek kezelésében rejlő kielégítetlen igényeket.
A peptidreceptor radionuklid terápia (PRRT) és a kapecitabin/temozolomid (CAPTEM) a metasztatikus hasnyálmirigy neuroendokrin tumorok (PNET-ek) szisztémás terápiájának sarokkövei. A klinikai gyakorlatban a legtöbb beteg egynél több kezelési rendet kap, és ezeknek a betegeknek az optimális kezelési sorrendje továbbra sem teljesen ismert. A szerzők a PRRT és a CAPTEM progressziómentes túlélésének (PFS) valós összehasonlítását mutatják be PNET esetén. Elemzésük szerint a klinikai eredmények összehasonlíthatók voltak a korábban közölt adatokkal a valós körülmények között, és mindkét kezelési rend esetében hasonlóak voltak. Az extrahepatikus áttétek nélküli betegek, valamint a MEN1, DAXX és/vagy ATRX mutációval rendelkező betegek PFS-e meghosszabbítható PRRT-vel.
A szédülés és egyensúlyzavar a klinikai gyakorlat gyakori, heterogén eredetű tünetegyüttese. A differenciáldiagnosztika a jóindulatú perifériás kórképektől az életet veszélyeztető centrális okokig terjed, ezért strukturált megközelítést igényel. A szédülés ellátásának kulcsa a szindrómaalapú triázs, a standardizált bedside tesztek szakszerű alkalmazása, a célzott képalkotás és a bizonyítékokon alapuló, lépcsőzetes terápia.
Ahogy a férfiak öregszenek, káros DNS-mutációk halmozódnak fel a spermiumokban, amelyek átöröklődhetnek a gyermekekre, és növelhetik a betegségek kialakulásának kockázatát, írja a Magyar Hírlap.
A PNAS folyóirat cikkében a Rockefeller University kutatói egy olyan stratégiát ismertetnek, amely megelőzheti az agyban a nem kívánt fehérjék felhalmozódását és az ezekből kialakuló fehérjeaggregátumok képződését.
Jó hatásosságot, magas válaszarányt és tartós terápiás választ eredményezett egy hatóanyag IDH-1 mutációval rendelkező mielodiszpláziás szindrómás (MDS) betegeknél.