A világ legidősebb múmiáinak fogazatát vizsgálja Chilében egy amerikai kutató, aki az ókori népesség szájhigiéniája mellett leginkább a korabeli étrendre és az ezzel összefüggő betegségekre kíváncsi.

Tűz és víz, fény és árnyék, gyertya, füstölő és más illatanyagok – elválaszthatatlanok a karácsony misztériumától. Jézus születésének éjszakájához az éjféli misén kívül a tűz és a víz misztikája kapcsolódik. A gyertyagyújtás bizonyos falvakban a lányok házasságvarázslásának eszköze volt, másutt a misére gyülekező emberek fáklyás felvonulását idézte. Azt a vizet, amelyet az éjféli miséről hazamenet merítettek, aranyos víznek vagy életvíznek hívták. Ebből a vízből ivott és ebben mosdott az egész család, ami egészséget ígért nekik a jövőre. „Amikor a judeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről. ... Bementek a házba, és meglátták a gyermeket az anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” Ennyit jegyzett fel evangéliumában Máté a napkeleti bölcsek ajándékairól. Azokról a gyantákról, amelyeket legalább ötezer éve gyűjtenek egymástól távoli kultúrákban is. A modern vizsgálatok részben megerősítették az évezredes felismeréseket: mindkét gyanta antiszeptikus, gombaölő és gyulladáscsökkentő hatású. A Hórusz istennő könnyeinek tartott gyanták szerepet kaptak a mumifikálásánál, segítségükkel sebeket, bőrgyulladásokat próbáltak gyógyítani. Kétezer éves római recept szerint a póréhagyma levével kevert tömjén egyaránt alkalmas belső vérzések elállítására és felületi zúzódások kezelésére. A mirha már a sumér feliratok szerint is a rossz fogak és gilisztafertőzöttség ellenszere volt, a görögök köhögés esetén is ajánlották.