A táplálásterápia a modern, bizonyítékokon alapuló orvosi ellátás alapvető eleme, amelynek célja az egyén aktuális igényeihez igazított energia- és tápanyagszükséglet biztosítása. Napjainkban a komplex betegellátás alapvető részét képezi; a mortalitási valamint morbiditási mutatókra gyakorolt hatása messze túlmutat a klasszikus értelemben vett “alultápláltság” rendezésén. Nemzetközi ajánlások és irányelvek hangsúlyozzák, hogy a nem megfelelő tápláltsági állapot már a betegségek korai stádiumaiban befolyásolja a prognózist, növeli a szövődmények előfordulását és rontja az életminőséget. Az alapellátásban dolgozó egészségügyi szakemberek kulcsszerepet töltenek be a veszélyeztetett betegek azonosításában, a táplálásterápia indikációjának felállításában és a hosszú távú gondozásban.
A kiterjesztett hatáskörű ápoló (Advanced Practice Nurse, APN) szerepkör a nemzetközi gyakorlatban bizonyítottan hozzájárul az ellátáshoz való hozzáférés javításához, az orvosi munkateher csökkentéséhez és a betegbiztonság erősítéséhez.
A dysuria diagnosztikáját nehezítik az atípusos tünetek és a kommunikációs akadályok, ezért a részletes anamnézis, labor- és képalkotó vizsgálatok mellett a validált kérdőívek alkalmazása is hasznos lehet. A kezelés alapja az oki terápia.
A pitvarfibrilláció (PF) előfordulási gyakorisága az életkor előrehaladtával exponenciálisan növekszik, miközben az időskorú pitvarfibrilláló betegeknél a stroke rizikója fokozott.
Az EU támogatásával megvalósuló Healthy Investment Central and Eastern Europe projekt keretében most olyan útmutató jelent meg, amely kézzelfogható segítséget nyújt a nemzetközi befektetőknek ahhoz, hogy felfedezzék a régióban rejlő, eddig kiaknázatlan lehetőségeket.
A nemzetközi szakértői testület felhívja a figyelmet a prevencióra és az időben történő, megfelelően felállított diagnózis jelentőségére, illetve kijelöli a kezelési stratégia új szempontjait.
A Z generáció és az egészségkárosító magatartás összefüggéseiről és a védőnői hivatásról is szó volt a Debreceni Egyetem Egészségtudományi Kar Tudományos Diákköri Konferenciáján.
A „kettős diagnózisú” pácienst rendkívül nehéz felismerni. Gyakran csak a két probléma egyikét azonosítják. A mentális rendellenességgel diagnosztizált betegek egyik része tagadja az ivást vagy a droghasználatot, míg a másik felénél a szerhasználat elrejtheti a mentális rendellenességet.