A szerző a szisztémás autoimmun kórképek és a daganatok összefüggéseit, valamint kapcsolatukat tárgyalja.

A Castleman-betegség (CD) vagy angiofollicularis limfoid hyperplasia ritka betegség, egy olyan poliklonális lymphadenopathia, ahol a nyirokcsomók megnagyobbodásának hátterében számos különböző klinikai és patológiai kép állhat. A Castleman-betegség etiológiája továbbra is ismeretlen. Az unicentrikus (UCD) betegségformák prognózisa kiváló, szinte minden beteg meggyógyul. A multicentrikus formák (MCD) esetében a HHV-8-pozitív betegségek rosszabb prognózissal társulnak, mint az idiopátiás formák.

Az interleukin-6-hoz kötődő antitest, a sziltuximab az idiopathiás, multicentrikus Castleman-betegség kezelésében hosszú távon is jól tolerálható, biztonságos terápiás lehetőséget kínál.

Jelen cikk a CLL/SLL elkülönítésének szempontjait veszi sorra más indolens lymphomáktól, különös tekintettel a follicularis lymphomára, a marginális zóna B-sejtes lymphomára, a limfoplazmocitás lymphomára és a köpenysejtes lymphomára.

A mutálatlan IGHV-státusz, a 15x109/l fölötti abszolút limfocitaszám és a tapintható nyirokcsomó(k) jelenléte rendelkeznek a legerősebb prognosztikus erővel az aszimptomatikus, korai stádiumú krónikus limfoid leukémia progresszióját illetően. Az IPS-E nemzetközi pontrendszert ezeknek a paramétereknek a bevonásával alkották meg.

A hemofagocitás szindrómák ritka, sokszor kezelés ellenére halálos kórképek. Hátterükben károsodott NK-sejt- és citotoxikus T-sejt-funkció áll, aminek következtében a makrofágok és a T-limfociták aktivációja és kontrollálatlan proliferációja jön létre. A klinikai képet a proliferáló makrofágok okozta hemofagocitózis és a citokin-túlprodukció okozta szöveti károsodás uralja.

Körültekintőnek kell lenni emlő képalkotás során  egyoldali lymphadenopathia esetén, mert azt maga az oltás is kiválthatja, írja a Radiológia.hu.

A leggyakrabban érintett fiatal betegpopuláció számára az időben felállított diagnózis életmentő lehet, a betegek gondozása komplex feladat, folyamatos követést, sok esetben multidiszciplináris együttműködést igényel.

A nagyfokú verejtékezést okozhatja a menopauza vagy valamilyen gyógyszer, de nemegyszer daganat, neurológiai betegség, endokrin- vagy anyagcserezavar áll a hátterében.