A Castleman-betegség (CD) vagy angiofollicularis limfoid hyperplasia ritka betegség, egy olyan poliklonális lymphadenopathia, ahol a nyirokcsomók megnagyobbodásának hátterében számos különböző klinikai és patológiai kép állhat. A Castleman-betegség etiológiája továbbra is ismeretlen. Az unicentrikus (UCD) betegségformák prognózisa kiváló, szinte minden beteg meggyógyul. A multicentrikus formák (MCD) esetében a HHV-8-pozitív betegségek rosszabb prognózissal társulnak, mint az idiopátiás formák.
Az interleukin-6-hoz kötődő antitest, a sziltuximab az idiopathiás, multicentrikus Castleman-betegség kezelésében hosszú távon is jól tolerálható, biztonságos terápiás lehetőséget kínál.
Jelen cikk a CLL/SLL elkülönítésének szempontjait veszi sorra más indolens lymphomáktól, különös tekintettel a follicularis lymphomára, a marginális zóna B-sejtes lymphomára, a limfoplazmocitás lymphomára és a köpenysejtes lymphomára.
A mutálatlan IGHV-státusz, a 15x109/l fölötti abszolút limfocitaszám és a tapintható nyirokcsomó(k) jelenléte rendelkeznek a legerősebb prognosztikus erővel az aszimptomatikus, korai stádiumú krónikus limfoid leukémia progresszióját illetően. Az IPS-E nemzetközi pontrendszert ezeknek a paramétereknek a bevonásával alkották meg.
A hemofagocitás szindrómák ritka, sokszor kezelés ellenére halálos kórképek. Hátterükben károsodott NK-sejt- és citotoxikus T-sejt-funkció áll, aminek következtében a makrofágok és a T-limfociták aktivációja és kontrollálatlan proliferációja jön létre. A klinikai képet a proliferáló makrofágok okozta hemofagocitózis és a citokin-túlprodukció okozta szöveti károsodás uralja.
A leggyakrabban érintett fiatal betegpopuláció számára az időben felállított diagnózis életmentő lehet, a betegek gondozása komplex feladat, folyamatos követést, sok esetben multidiszciplináris együttműködést igényel.
A nagyfokú verejtékezést okozhatja a menopauza vagy valamilyen gyógyszer, de nemegyszer daganat, neurológiai betegség, endokrin- vagy anyagcserezavar áll a hátterében.
Sinusitis, tbc vagy rák
A nyaki lymphadenomegalia nem számít ritkaságnak, és általában ártalmatlan betegség tünete, azonban nem hagyható kivizsgálás nélkül. Azt, hogy banális fertőzés okozta, csak a fertőzés sikeres kezelése után mondhatjuk ki, máskülönben ugyanis – idősebb betegeknél egyre nagyobb eséllyel fellépő – életveszélyes daganat diagnosztizálását mulaszthatjuk el. Kórosnak számít az a nyirokcsomó, amely kemény, környezetéhez rögzül, vagy 1,5 centiméternél nagyobb.
Legtöbbször persze fül-orr-gégészeti fertőzések (például sinusitis vagy pharyngitis) miatti reaktív lymphadenopathia áll a duzzanat hátterében, írják közleményükben a Philadelphiai Orvostudományi Egyetem kutatói. Infekcióra utalnak az akut tünetek, így a láz, a torokfájás és a köhögés, illetve az anamnézisben szereplő utazás, feji trauma, rovarcsípés és állatokkal való szorosabb kontaktus. Egyetlen, nem fájdalmas, megnagyobbodott nyirokcsomó idős betegeknél tuberculosis gyanúját keltheti, gyermekeknél valószínűbb az atípusos mycobacterium-fertőzés.
A macskakarmolási betegség is okozhat lymphadenomegaliát hónapokkal a sérülés után. Amennyiben az anamnézis és a fizikális státus gyulladásra utal, dönthetünk, hogy kivárjuk a fertőzés spontán lefolyását, vagy – ha baktériumfertőzésre gyanakszunk – 1-2 hétig széles spektrumú antibiotikumot adunk.
Ha egyetlen egészséges növényi olajat kellene megnevezni, a többség valószínűleg az olívaolajat említené. De mitől különleges – ha egyáltalán az – az olívaolaj?