A magyar pénzügyi rendszernek 2009-ben a gazdasági visszaesés negatív hatásaival és a befektetői bizalom világszerte tapasztalható megrendülésével is szembe kell néznie – olvasható a Magyar Nemzeti Bank (MNB) pénzügyi stabilitásról szóló jelentésében.

emlegetett kockázatszelekció is a nemkívánatos következmények közé tartozhat: az ellátók nem, vagy nem szívesen fogadják azokat a pácienseket, akiknél nagyobb a valószínűsége az ellátás gyengébb eredményének. Egy amerikai tanulmány rámutat: a rosszabb szociális helyzetű betegeket a gyengébb együttműködési készség, a cukorbetegeket pedig a műtét utáni lassabb sebgyógyulás miatt küldik tovább. Határtalan tudás, korlátozott választás A szakértők szerint félő: hiába hangsúlyozzák a felügyelet munkatársai, hogy a közzétett adatok nem alkalmasak – a hotelszolgáltatások minősítéséhez hasonlóan – az ellátóhelyek „csillagozására”, a laikusok néhány mutató birtokában mégis hajlamosak lehetnek arra, hogy ítéletet alkossanak az intézményekről. Persze minél több indikátort hoznak nyilvánosságra, annál nehezebb egy-egy intézmény fel- vagy leminősítése. A gyógyítás szakmai minőségét mérő indikátorok publikálásával kapcsolatban Belicza Éva fokozott óvatosságra int. Emlékeztet arra, amikor az Országos Egészségbiztosítási Pénztár három évvel ezelőtt megjelentetett néhány indikátort – infarktusos betegek halálozása, császármetszések gyakorisága –, nagy volt az orvosszakma felzúdulása, pedig az egészségbiztosító honlapján közzétett mutatók kódszámokkal biztosították a kórházak azonosíthatatlanságát. Az adatok ugyanakkor ellentmondásos képet mutattak.   A szívinfarktus halálozási rátája önmagában ugyanis nehezen értelmezhető, hiszen a felhasznált adatállomány gyakran nem tartalmaz részleteket arra vonatkozóan, milyen súlyosságú eseteket látott el az intézmény. Így jelenhetett meg az a fals kép, amely szerint a legkisebb infarktusos mortalitás nem a legkorszerűbb ellátást biztosító kardiovaszkuláris sürgősségi centrumokban, hanem szanatóriumokban mutatható ki. A szívinfarktussal kezelt betegek 30 napos túlélési rátájának alaposabb vizsgálata azonban bizonyította, ha a betegek korával, nemével, 5 évre visszamenőleg az anamnézisével, meglévő társbetegségeivel (diabétesz, korábbi szívinfarktus) kombináljuk a nyers adatokat, akkor a látszólag legjobb eredményeket felmutató kardiológiai osztály teljesítménye a kockázatkiegyenlítés után átcsúszhat a legroszszabbak közé. Miután Belicza Éva 2005-ös, a Kardiológiai Szakmai Kollégiummal közösen végzett kutatásában azt is vizsgálta, hogy a kardiológiai centrum végzett-e a katéteres értágívezető orvos-közgazdásza a Népszabadság II. Egészségbiztosítási Konferenciáján. „Az egészségpolitikusok úgy kezdték el az egészségügy reformját, hogy az ellátás minőségéről nem tudtak semmit, mivel nem állnak rendelkezésre olyan indikátorok, amelyek alkalmasak a minőség mérésére” – hívta fel a figyelmet. Gulácsi nem kímélte a felügyeletet sem, állítva: „a minőséget mérni nem tudja, indikátorai nem felelnek tást, akadt olyan korábban pozitív minősítést kapott kórház, amely „lecsúszott” a gyengébbek közé. Azaz vagy elmulasztotta a beavatkozást, vagy minden troponinszint- emelkedéssel járó esetet infarktusként jelentett.   A finanszírozási célú adatok összegyűjtése esetén tehát számolni kell a diagnózisok kódolási „pontatlanságával” is. Erre utalt dr. Gulácsi László, a budapesti Corvinus Egyetem tanszékmeg a szakmai gyakorlatnak. Más országokban tíz-húsz éves szürke, unalmas, egyeztetésekkel teletűzdelt szakmai előkészítő munka előzi meg az indikátorok közzétételét” – tette hozzá. A docens szerint éppen az adatok hiánya, illetve azok ellenőrizetlensége, adott esetben pontatlansága okozza azt, hogy az egészségpolitikának nincs világos képe a szektor problémáiról.

Londoni piaci elemzők szerint súlyos csapás lenne a magyarországi egészségügyi reformok visszafordítása, mivel ebben az esetben jó eséllyel nem csak e szektor átalakítása állna le. A JP Morgan globális pénzügyi szolgáltató csoport londoni befektetési részlege piaci szereplőknek összeállított, napi felzárkózó térségi elemzései szerdai kiadása külön kitér az egészségügyi reform további sorsáról folyó magyarországi latolgatásokra.

lyezése tekintetében. Számítások szerint csak ez 2,5 százalékkal növelte a 2005-ös deficitet. Brüsszel szeptemberig adott haladékot arra, hogy Budapest elfogadható programot dogozzon ki a hiány lefaragására. A türelmetlenséget jelzi, hogy a 2005-ös hiányadatokkal a kezében Amalia Torres, az Európai Bizottság pénzügyekért felelős szóvivője a következő szavakkal kommentálta a magyar teljesítményt: „a választások véget értek, várjuk a konvergenciaprogramot”. Vagyis Brüsszel nem sürgeti a magyar eurót, sokkal inkább megvalósítható távlati célokat vár el – még a magyarországi önkormányzati választások előtt. A legmagasabb deficit további kedvezőtlen következményekkel járhat az országra nézve. A legnagyobb európai hitelminősítő, a Fitch Ratings, miután decemberben kockázatosabb osztályba sorolta a magyar devizaadósságot, rögtön figyelmeztetett: Gyurcsány Ferenc második kormánya nem halogathatja tovább a pénzügyi stabilitáshoz szükséges reformokat. Ezzel kapcsolatban azonban a Deutsche Bank egyik elemzője úgy nyilatkozott a Financial Timesnak: bármivel is áll elő az új magyar kormány, az valószínűleg távolról sem lesz elegendő ahhoz, hogy Magyarország elkerülje a további leminősítést. Hasonló véleményen vannak a JP Morgan és a Goldman Sachs elemzői is, akik azt sem tartják kizártnak, hogy a hiány az idén eléri, vagy meg is haladja a 10 százalékot. Az idei hiányterv tarthatatlanságára vonatkozó aggodalmakat hazai szakértők is osztják. A Gazdaságkutató Intézet (GKI) legfrissebb, május 2-án kiadott prognózisa 1750 milliárd forintos deficitet jósol erre az évre. Februárban még 1550 milliárdot vetítettek előre, ötmilliárddal többet, mint a költségvetési törvény. A választások első fordulója utáni napon közzétett, az év első három hónapjára vonatkozó adatokból látszik: januártól márciusig az éves hiánytervezet 51,1 százalékát már felhalmozta az állam. A kormányoldalon eddig azt ígérték: az államháztartást „megszorítások nélküli reformokkal” igyekeznek rendbe tenni. Több magyar gazdaságkutató ezzel szemben úgy véli, elkerülhetetlenek a súlyos megszorítások – a későbbi pénzcsere érdekében is. A Kopint-Datorg szerint például 500 milliárdos megtakarításra lenne szükség, míg az Élet és Irodalom választások utáni első számában több neves közgazdász, köztük Bokros Lajos volt pénzügyminiszter és Csillag István volt gazdasági miniszter követelt radikális lépéseket – a sokatmondó Utolsó esély címmel megjelent írásban.